Dickinson, Emily: Nem Halál volt, mert álltam én (It was not Death, for I stood up in Hungarian)

It was not Death, for I stood up,
And all the Dead, lie down–
It was not Night, for all the Bells
Put out their Tongues, for Noon.

It was not Frost, for on my Flesh
I felt Siroccos–crawl–
Nor Fire–for just my Marble feet
Could keep a Chancel, cool–

And yet, it tasted, like them all,
The Figures I have seen
Set orderly, for Burial,
Reminded me, of mine–

As if my life were shaven,
And fitted to a frame,
And could not breathe without a key,
And ‘twas like Midnight, some–

When everything that ticked–has stopped–
And Space stares all around–
Or Grisly frosts–first Autumn morns,
Repeal the Beating Ground–

But, most, like Chaos–Stopless–cool–
Without a Chance, or Spar–
Or even a Report of Land–
To justify–Despair

Nem Halál volt, mert álltam én,
És fekszik mind, ki Holt –
Nem Éj volt, mert minden Harang
Nyelvével Délre nyúlt.

Nem Fagy volt, mert mint Sirokkó –
Belepte – Húsomat –
Sem Tűz – mert Márványlábfejem
Szentélyt lehűthetett –

De íze volt, mint mindazok,
Sorjáztak tisztesen
A Temetési Figurák,
S eszembe tűnt: felém –

Mintha letarolt életem
Feszítené keret,
És fulladna, mert kulcsa nincs,
S Éjfél volna, kicsit –

Mikor mind – áll – mi ketyegett –
S Űr mered – szerteszét –
Vagy Pulzáló Földet veszejt
Őszreggel – Durva dér –

Leginkább Káosz – hűs – Mozog –
Nincs Árbóc, Kilátás –
Sem Föld Nyoma – nem indokol
Meg – Kétségbeesést.