Dickinson, Emily: If it had no pencil

If it had no pencil
Would it try mine —
Worn — now — and dull — sweet,
Writing much to thee.
If it had no word,
Would it make the Daisy,
Most as big as I was,
When it plucked me?

(1861)

Ha nem volna irón,
Itt az enyém —
Kopott — és — finom:
Sokat írt neked.
Nem akadna szó?
Gyopár is lehet,
Épp akkora mint én,
Mikor leszakított.

..............................
A vers érthetetlen, mivel magán”használatra” íródott; abban a magán-kontextusban tökéletesen érthető sőt egyszerű volt: egy barátjának küldte Emily egy ceruzacsonkhoz mellékelve, és ezt jelenti az egész:

’ Ha nincs ceruzája, azért nem ír nekem, tessék, itt az enyém; noha egészen elkopott a sok levélírástól, finom (sweet, édes). Ha nem volna mit írnia, válasz gyanánt rajzoljon legalább egy virágot (ered.: százszorszépet), akkorát, amekkora én voltam, amikor leszakított. ’  Nem tudható, szerelmes volt-e az illetőbe Emily Dickinson vagy egyszerűen barátság volt közöttük, és ha szerelmes volt, akkor sem tudható, vajon a „leszakított” azt a bizonyos aktust jelenti-e (v.ö. „liliomtiprás”) vagy pusztán azt, hogy „az illető meghódította E.D. szívét”.

Más Emily Dickinson-versek érthetetlenségének is lehet hasonló magyarázata, sőt az egész életműnek, t.i. így: mivel a verseit nem szánta „közhasználatra” – kiadásra –, nemigen gondolt vele, hogy kulcsokat adjon a megértésükhöz.

Nem hiszem, hogy jót tett a versnek, hogy megmagyaráztam: bizonyos fokú érthetetlenség, homályosság, titokzatosság gyakran az esztétikai hatás egyik eleme a művészetben. A tökéletes érthetőség követelése éppolyan naív dilettantizmusra vall, mint számos botcsinálta költő azon ellenkező irányú modern hiedelme, hogy ha összehordunk hetet-havat, követhetetlen, zavaros halandzsákat rövid sorokba írva, az mindjárt költészet lesz... (Sajnos a Magyarul Bábelben is tele van mind óvodába való primitív prózai gügyögésekkel, mind érthetelen, nagyképű álintellektuális halandzsákkal, )

Ezek után a vers egyetlen furcsasága az, hogy ugyanahhoz a személyhez hol harmadik, hol második személyben beszél. Ráadásul a hamadik személyben a „he” (ő) szó helyett az „it” (= "az", nem személyekre vonatkoztatva) névmást használja. Nem tudom, hogyan kell ezt érteni; találgatni lehet, jó dolog a találgatás.