Kezdtem korán — Vittem Kutyám —
A Tengerre menet —
A Pincében minden Szirén
Elébem sietett —
A Padláson meg — sok Fregatt
Nyújtott Kender-Kezet —
Gondolva, Én Egér vagyok —
Ki Zátonyon rekedt —
Nem vitt el Ember — s a Dagály
Cipőmet lepte be —
Kötényemet — és Övemet
És Fűzőmet — vele —
És mintha csak benyelne Ő —
A Harmatcsepp akár
Egy Gyermekláncfű Ujjait —
S aztán én is — ha már! —
És Ő — Ő jött Lábam nyomán —
Jött Ezüst Lépte s Ő —
Érezte Bokám — és Cipőm
Hogy elönt s Gyöngyöző —
S értünk a Szilárd Városig —
Ott Ő sosem honolt —
A Tenger nézett — meghajolt
Előttem — S elvonult —
..................................................
Az interneten több magyarázata is található a versnek. Freudról, elfojtott szexualitásról és hasonló közhelyekről szavalnak bennfenteskedve. Lehet, hogy igazak azok a közhelyek — elvégre vannak igaz közhelyek is —, de a vers megértéséhez nem visznek közelebb, mert a vers nem közhelyszerű. Az „elfojtott szexualitás” legfeljebb pszichikai — tudatos vagy nem tudatos — kiváltó oka lehetett versnek, de nem a jelentése, vagy csak nagyon távolról derengő és megragadhatatlan jelentése. A vers nem érthető (az „érthetőség” köznapi értelmében), de rengeteg érthetetlen verssel ellentétben mégsem halandzsa. Lefordítása azzal az eshetőséggel „kecsegtet”, hogy a fordító melléfog — annál is inkább, mert ez még egészen egyszerű és közérthető versek fordítóival is gyakran megesik...
