Dickinson, Emily: I died for beauty

I died for beauty, but was scarce
Adjusted in the tomb,
When one who died for truth was lain
In an adjoining room. 

He questioned softly why I failed?
"For beauty," I replied.
"And I for truth - the two are one;
We brethren are," he said. 

And so, as kinsmen met a-night,
We talked between the rooms,
Until the moss had reached our lips,
And covered up our names.

Szépségért haltam én — s alig
Feküdtem odalenn,
Igazságért haltat kapott
A szomszéd sírverem.

Átsúgott: "Ott mi volt a baj?"
Szám — "Szépség" — válaszolt.
"Nálam: Igazság — az se más;
Társak vagyunk" — felelt.

Így társalgott két új rokon
A két verem között,
Míg moha nőtte be a szánk
S elfedett két nevet.

...........................
Az eredetiben csupa slant rhyme; l. A Remény soktollú szerzet c. E. Dickinson-versnél. A fordításban csak a második és a harmadik strófabeli az.

A vers bizarr mint E. D. számos verse, annyira, hogy már a komikum határát súrolja, és ebben sem áll egyedül. Nem tartom kizárt dolognak, hogy a szerző intenciója is éppen ez volt, talán némi önirónia is.