Dickinson, Emily: A toad can die of light

A toad can die of light!
Death is the common right
Of toads and men,—
Of earl and midge
The privilege.
Why swagger then?
The gnat’s supremacy
Is large as thine.

Fénytől döglik a légy!
Jogod az, hogy ne légy,
Légy kicsi, nagy –
Gróf vagy szunyog –
Mind egy anyag.
S még büszke vagy?
Fenséged s szúnyogé
Egy, ugyanegy.

..........................

Több E. Dickinson-versfordítás jegyzetében írtam olyasmit, hogy pl. "Egyre nehezebb fordítani – sőt egyáltalán megérteni – ezeket az elvont, tömör, preciz (...) önelemzéseket. (... ) (ha ez) nem költészet, annál jobb, annál kevésbé sztereotip: (...) lenyűgöz, izgat, felkavar; végletesen eredeti, meghökkentő, groteszk, excentrikus és gyomorbataposó. Nem is annyira absztrakt gondolatok, mint inkább absztrakt szavak, fogalmak (...) [ilyesmik] ütköztetéséből csinálni költészetet – ez az eredetiség egyik fő eleme; a másik a túlhajtott tömörség, szűkszavúság, vázlatosság" stb. 

Hát erre a versre mindez egyáltalán nem vonatkozik...  Az első sor – az eredetiben szó szerint: Egy varangy belehalhat a fénybe – még eléggé eredeti gondolat eredeti megfogalmazásban: alacsonyrendű lénynek ártalmas lehet az, ami magasabbrendű lénynek a legfontosabb, legfenségesebb érték; de a vers többi része egy valaha talán szintén eredeti, de már régóta teljesen elcsépelt „világnézet”, vallási és egyéb közhely: hogy az ember és a barom között nincs semmi különbség. Sőt mi több: más verseiben egyáltalán nem ilyen szellemben beszél E. Dickinson. És ha az első sor igaz,, akkor miért nincs semmi különbség ember és varangy vagy légy (ered.: muslica) között? Éppen ellenkezőleg. A meghalás szempontjából nincs különbség, de máshol olyasmiket ír ugyanez a költő, hogy pl. 

A lélek legfőbb perce
Az övé – egyedül –
Mikor barát és minden
A semmibe merül –

Vagy ő lép oly magasra,
A csúcsra távozó,    (csúcs – ered.: távoli Magasság)
Nem látja földi szem,
Csak a Mindenható.

        (Károly Ami ford.)

E.D. sok verse versvázlatnak, kísérletezésnek tűnik, sok nagy verse is. Lehet, hogy ezzel a kis gondolatocskával is el akart játszogatni. De itt a megfogalmazásban sincs semmi excentrikus, semmi szokatlan, semmi szuggesztív, kivált más verseivel összehasonlítva nincs.

Lehet, hogy a midge – privilege rím miatt írta az egészet? Angolul összehasonlíthatatlanul nehezebb hatásos, érdekes rímeket találni, mint magyarul; light – right, men – then kézenfekvő szóhasonlóságok, akárkinek eszébe juthat ilyesmi, még különösebb angol nyelvtudás sem  kell hozzá; nyilván ezért is él E.D. oly gyakran a slant rhyme-mal (mint itt a then – thine; l.  A Remény soktollú szerzet c. vers jegyzeténél). Midge = muslica, privilege = privilegium; ez nyilván nem olyan kézenfekvő, mint pl. see – me – liberty, fire – desire, heard – bird stb.

Hogy akkor mi a csudának fordítottam le mégis ezt a verset? Nem tudom... Nyilván nem vettem mindjárt észre, hogy lapos. De érdekes költőknek a tévedései (??) is érdekesek...