Gyakran regéltem neked
történeteket
csavargó életemről,
közben vártam a napra, hogy kezeddel
kezemben dalként nyíljak meg neked.
Akkor talán megkérnél,
hogy heveredjek melléd, szeresselek
és én bizonyára maradnék.
De érzem, hogy eljár felettem az idő
és egykor énekelt dalaim
a távolban visszhangzanak
akár a szélmalom hangja,
meg nem áll s köreit hajtja.
Örökös szerencselovag
maradok, azt hiszem.
Sokszor kerestem
a régmúlt napok utasaként
valami újat,
a hideg éjeken
nélküled bolyongtam.
De ilyen napokon szemem
közelében tűntél fel.
Bár e vakság megzavart,
mert csak hiányodat mutatta.
De érzem, hogy eljár felettem az idő
és egykor énekelt dalaim
távolról visszhangzanak
Mint hang zörög
ahogy a szélmalom köröz.
Örökös szerencselovag
maradok, azt hiszem.
Most már hallom a hangot,
ahogy a szélmalom forog, kicsim
A szerencse örökös lovagja maradok, azt hiszem.
A szerencse örökös lovagja maradok, azt hiszem.
