Day Lewis, Cecil: Találkozás (Meeting in Hungarian)

Did I meet you again?

Did I meet you again in the flesh we have come to know,

That evening of chorusing colours a week ago?

Or was it delusion wrung from a faulted brain

When we seemed enveloped in love like naked dunes

Effaced by a seventh wave’s onrush and undertow?

Did I meet you again?

Though I meet you again,

Though I meet you a thousand times, surely the crest

Of our quickening, breaking love can never be blessed

With so generous a reach and radiance as fired it then.

Since meetings must have their peak, and the luckiest matings

Fade from golden to drab, perhaps it is best

Not to meet you again.

If  I met you again,

Met you again after years of extinct days,

Oh, from dry air such a dance of aureate sprays

Would break and freshly figure the lost refrain

That a tremor would wring my heart’s rock, and I’d sigh,

’Two loves which might have bloomed at the zenith always

Are meeting again,’

Találkoztunk megint?

Találkoztunk a húsban, mit megismertünk mi ketten

egy hete, ama daloló színekkel teli esten?

Vagy egy zavaros agy képzelte, hogy mi, mint

csupasz dünák, mikre hetedízben rohan rá

a hullám, elvesztünk a ránk boruló szerelemben?

Találkoztunk megint?

Találkozunk megint,

találkozunk megint, százszor, de nem lesznek megáldva

az akkori erővel, nem képesek már ama ragyogásra

hullámtarajként rohanó, majd megtörő ölelkezéseink.

Minden találkozás csúcspontra ér, s a legsikerültebb párosodások is

aranyból szürkévé fakulnak; legjobb volna talán, ha

nem találkoznánk megint.

Ha találkoznánk megint,

ha találkoznánk kihunyt sugarú napokból álló évek után,

oly aranyfényű permeteg tánca törne ki Szaharám

legéből, s oly tisztán hangzanának föl elveszett dallamaink,

hogy beléremegne szívem zátonya, és fölsóhajtanék:

„Két szerelem, amely örök tetőn virulhatott volna talán,

találkozik megint."