Crane, Stephen: God fashioned the ship of the world carefully

God fashioned the ship of the world carefully.

With the infinite skill of an All-Master

Made He the hull and the sails,

Held He the rudder

Ready for adjustment.

Erect stood He, scanning His work proudly.

Then -- at fateful time -- a wrong called,

And God turned, heeding.

Lo, the ship, at this opportunity, slipped slyly,

Making cunning noiseless travel down the ways.

So that, forever rudderless, it went upon the seas

Going ridiculous voyages,

Making quaint progress,

Turning as with serious purpose

Before stupid winds.

And there were many in the sky

Who laughed at this thing.

Isten figyelmesen mintázta a Világ hajóját.

A Mindenek Ura végtelen tudásával

Alkotta a testét, meg a vitorlákat,

Tartotta a kormányt,

Hogy felszerelje.

Felállt, büszkén mérve végig munkáját.

Ekkor, végzetes pillanat folytán,

Isten picit elfordulván,

A hajó kisiklott, egy fondorlattal,

És ügyesen siklott tova útjain –

Tengereken, azok partjain,

Nevetséges utakon, egyre,

Komoly arccal fordulva

Buta szelekkel szembe.

És sokan voltak az égben

Akik kacagtak mindezt látván.