Corso, Gregory: Paranoia in Crete

Damned Minoan crevices, that I clog them up!

Plaster myself away from everything, all that out there!

Just sit here, knees up, amid amphora and aloe,

reading lusty potsherd, gobbling figs, needing no one-

Mine the true labyrinth, it my soul, Theseus;

try a ball of string in that!

Thrones descended by kings are ascended by ruin;

upon no singular breast do I rest my head of mythologies;

no footman seat, no regnant couch, enough this pillowy cave –

O Zeus! I was such a king able to mobilize everything!

A king advised by oraclry his aulic valets imperium;

not kingsmen, nor my sons, that pederast Miletus;

that hot-shot Rhadamanthys, his nine year cave advocacy –

And my wife! that wood-cow brothel!

Clog! Clog! Clog! Stuff-up the cracks!

They’d like to dump me in miserable nymph’s bubbling brake!

Vise my feet in the River-god’s mouth!

Perplex my head with Naiads!

Set Eros on me, that sequesterer of mortal vanity!

O Calypso’s green-fluid boudoir is tearing me to pieces!

Plaster! Plaster! Stay he Aegean tide!

Blot out Athens!

I survey the hunched bull, the twin headless lions,

one more crevice to go and lo!

I forfeit the Enchinadian Isles –

Átkozott mínoszi rések, betömtem őket!

Elfalaztam magamat mindentől, ami kívül!

Itt ülök, térd föl, amphora és aloe-virág közt.

Olvasva kanos cserepet, eszem a fügét, senki se hiányzik -

Enyém az igazi labirintus: lelkem, Thészeusz:

próbálj ki bennem egy bála zsinórt!

Trón, királyok szálltak le róla, felült a pusztulás.

Nincs egy oltári mell mítosz-fejemet nyugtatni rajta,

se lakáj, se királyi pamlag - ez a párna-barlang elég -

Ó, Zeusz! Voltam én olyan király, aki mozgósít mindent!

Király, akit birodalmi szolgái fölé a jóslat emel!

S nem koronás fej, nem ivadék, nem pederaszta Milétosz,

a belőtt Rhadamantisz, kilenc évig üregi ügyködő -

nem a feleségem! az a fatehén-bordély!

Tömd és tömd! Ó tömd be az üregeket!

Lökni akarnak egy nyomorult nimfa bugyogó-ligetébe!

Szorítanák lábam a Folyó-isten száj-satujába!

Megzavarnák fejemet a najádokkal!

Rámültetnék Eroszt, a múló hiúság zsarolóját!

Ó, Kalüpszo zöld budoárja darabokra szaggat!

Vakold be, vakold be! Állítsd le az Égei dagályát!

Irtsd ki Athént!

Nézem a púpos bikát, a páros, fejetlen oroszlánt,

az újabb rést, ahova mehetek, és íme!

Az echiandiszi szigeteket herdálnám el.