But I Do Not Need Kindness (English)
1
I have known the strange nurses of Kindness,
I have seen them kiss the sick, attend the old,
give candy to the mad!
I have watched them, all night, dark and sad,
rolling wheelchairs by the sea!
I have known the fat pontiffs of Kindness,
the little old grey-haired lady,
the neighborhood priest,
the famous poet,
the mother,
I have known them all!
I have watched them, at night, dark and sad,
pasting posters of mercy
on the stark posts of despair.
2
I have known Almighty Kindness Herself!
I have sat beside Her pure white feet,
gaining Her confidence!
We spoke of nothing unkind,
but one night I was tormented by those strange nurses,
those fat pontiffs,
The little old lady rode a spiked car over my head!
The priest cut open my stomach, put his hands in me,
and cried:--Where's your soul? Where's your soul!--
The famous poet picked me up
and threw me out of the window!
The mother abandoned me!
I ran to Kindness, broke into Her chamber,
and profaned!
with an unnamable knife I gave Her a thousand wounds,
and inflicted them with filth!
I carried Her away, on my back, like a ghoul!
down the cobble-stoned night!
Dogs howled! Cats fled! All windows closed!
I carried Her ten flights of stairs!
Dropped Her on the floor of my small room,
and kneeling beside Her, I wept. I wept.
3
But what is Kindness? I have killed Kindness,
but what is it?
You are kind because you live a kind life.
St. Francis was kind.
The landlord is kind.
A cane is kind.
Can I say people, sitting in parks, are kinder? Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://campodemaniobras.blogspot.hu |
|
De nekem nem kell a jóság (Hungarian)
1
Ismerem a Jóság furcsa dadáit,
Láttam őket, amint csókolták a beteget, gyámolították
a vént, cukrot dobtak a bolondnak!
Meglestem őket éjjel, amint búsan és sötéten
tolókocsit toltak a tengerparton!
Ismerem a Jóság pohos püspökeit, a
kicsi öreg őszhaju ladyt,
a szomszéd papot,
a hirneves költőt,
az anyát,
ismerem mindegyiket!
Meglestem őket éjjel, amint búsan és sötéten
az irgalmasság plakátjait
nyalogatták a nyomor konok oszlopaira.
2
Ismerem személyesen a Mindenható Jóságot!
Ültem tiszta fehér lábainál,
élvezve bizalmát!
Semmi rosszat se beszéltünk,
de egy éjszaka megkínoztak ezek a furcsa dadák,
ezek a pohos püspökök!
A kicsi öreg néni szöges kocsival gázolt át fejemen!
A pap felmetszette hasam, belenyúlt a kezével,
és úgy kiabálta: - Hol a lelked? A lelked? -
A hírneves költő nyakoncsipett
és kipenderített az ablakon!
Az anya magamra hagyott!
S én a Jósághoz rohantam, rátörtem az ajtót
és meggyaláztam!
egy kimondhatatlan késsel ezer sebet ütöttem rajta
és befröcsköltem mocsokkal!
Elragadtam a hátamon, mint a vámpír!
el a kőkemény éjszakában!
Kutyák csaholtak! Macskák iszkoltak! Ablakok csapódtak!
Felvittem a tizedik emeletre!
Ledobtam a padlóra kis szobámban,
és melléje térdelve folyt, folyt a könnyem.
3
De mi az a Jóság? Megöltem a Jóságot,
dehát mi is az?
Jók vagytok, mert jó az életetek.
Szent Ferenc jó volt.
A háziúr jó.
A bot jó.
Mondjam-e, hogy a parkban őgyelgő emberek jobbak?
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://www.literatura.hu |
|