Coleridge, Samuel Taylor: Az 1799-es évben, múló vakságomban írott sorok (Written During a Temporary Blindness in the Year 1799 in Hungarian)

O what a life is the eye! what a strange and inscrutable                                                               essence!
Him, that is utterly blind, nor glimpses the fire that warms                                                             him;
Him that never beheld the swelling breast of his mother;
Him that smiled in his gladness as a babe that smiles in its                                                       slumber;
Even for him it exists! It moves and stirs in its prison!
Lives with a separate life: and—"Is it a spirit!" he                                                                     murmurs:
“Sure, it has thoughts of its own, and to see is only a                                                           language!”

Góz Adrienn fordítása:


Ó, micsoda élet a szem! mily furcsa és rejtélyes lényeg!
Az egészen vaknak, ki tűzre se nézhet, mely melegíti;
Annak, ki anyja duzzadt keblét sem láthatta meg;
Annak, ki boldogan mosolygott álmában mint kisgyerek;
Még annak is létezik! Börtönében mozdul s forog!
Külön életét éli: és – „Szellem ez!” suttogja ő:
"Biz’ vannak saját gondolatai, és a látás csak egy nyelv!”

Efraim Israel fordítása:


Ó, élet, élet a szem! Feltárhatatlan lényeg!
Az igazi vak a tüzet sem látja, míg melegíti,
Szeme anyja duzzadó keblén sem pihenhetett meg,
Bár boldogan mosolygott gondtalan gyermeki álmában                                                                 akkor,
De szeme még neki is van! Jön-megy a börtönében!
Önálló életet él! És „Szellem ez!” – suttog a szája;
„Bízvást saját gondolatai vannak, s nyelv csak a látás!”