Clare, John: 'I am' [egy vers, amilyenből tizenkettő esik egy tucatra]
'I am' [egy vers, amilyenből tizenkettő esik egy tucatra] (English)I am: yet what I am none cares or knows, Into the nothingness of scorn and noise, I long for scenes where man has never trod;
................................. Csak fordítása közben vettem észre, milyen lapos ez a vers: sűrítve foglalja magában azt, ami a leginkább problematikus a romantikus költészetben. A XVIII. században főleg az optimista sőt vidám hang járta; a XIX. század beköszöntével elborult a láthatár. "A tizenkettedik harangütésre [...] minden elsötétült; csupa kétely; csupa zűrzavar. A XVIII. század véget ért; elkezdődött a XIX.", olvassuk Virginia Woolf egyik könyvében... Miért? Európa és Amerika lassanként magkapta, amit akart: az egyenlőséget, szólásszabadságot, elviselhetőbb életet... Azt kell hinni, hogy a pesszimizmus – divat lett. Poe is azt írja, hogy a leghatásosabb verstéma a halál, mégpedig a helyén nem való, kegyetlen, idejekorán jött halál; száz évvel korábban még nem írta volna ezt. De ő azért – mint más nagy romantikus költők – ezt felismerve esztétikumban gazdag verset írt (A holló-t), nem pusztán a halhatatlanság hiánya miatt siránkozik benne. A fenti vers csak siránkozik. – Miért akar lakatlan szigetre költözni, ha a lakott helyen is éppúgy egyedül van? Itt sem zavarja senki és ő sem zavar senkit. Miért akar összeköltözni a Teremtőjével, aki ilyen gonosz világba teremtette? És mi a jajainak (woes) lényege? Életrajzából tudjuk, hogy elmebeteg volt, de ez a versből nem derül ki.
|
'Vagyok' [egy vers, amilyenből tizenkettő esik egy tucatra] (Hungarian)Vagyok – hogy mi vagyok, kit érdekel? A semmibevevésbe, a semmibe, Vágyam egy hely, hol nem járt senki sem,
......................... És miért zavarja, hogy a nők sírnak, pláne hogy mosolyognak? Semmi konkrétum. Egy önsajnáltató levéltől csak annyiban különbözik a vers, hogy rímel és skandálható; kép, metafora összesen kettő van benne, a pára (az eredetiben: árnyak, melyek a semmibe lökik) meg a tenger a megfeneklett hajóval; az első nem nagyon szuggesztív, a második pedig olyan elcsépelt, hogy nem szuiggerál semmit. Írt Care jó verseket is, de ez nem az. Mindez csak azért kívánkozik ki belőlem, mert az obligát és lapos siránkozás divatja ma sem múlt el. A költő magánélete csak versbe foglalva (lehet esetleg) releváns; mindazonáltal mégis csak zavaró az, hogy tudjuk, hogy a mai költő légkondícionált autón gurul a nyaralójába, vagy más költségén nemzetközi költőtalálkozókra, és ott – világfájdalmas verseket körmöl. Ráadásul amiért tényleg fájdalmas a világ, azon dolgok közül legfeljebb csak a hitlerti mászárlások miatt jajongott vagy jajong, a sztálini, Mao-Ce-tungi, északvietnámi mészárlások és agykifacsarások miatt nem...
|