Burnside, John: Si Dieu n’existait pas

No one invents an absence;
Cadmium yellow, duckweed, the capercaillie –
see how the hand we would name restrains itself
till all our stories end in monochrome;

the path through the meadow
reaching no logical end; nothing but colour:
bedstraw and ladies’ mantle;
nothing sequential; nothing as chapter and verse.

No one invents the quiet that runs in the grass,
the summer wind, the sky, the meadowlark;
and always the gift of the world, the undecided:
first light and damson blue ad infinitum.

Nincs aki úgy találná, hiányzik;
kadmiumsárga, békalencse, a siketfajd –
nézd a kéz mint akarja a nevet magának tartani
míg minden történetünk vége monokróm lesz;

a mezőn átmenő út
nem ér logikus véget; semmi de színes:
galaj és palástfű;
semmi egymást követő, mint fejezet és strófa.

Nincs aki úgy találná, csend fut a fűben,
a nyári szél, az ég, a réti pityer;
és örökös a világ ajándéka, a bizonytalan:
első fény és szilvakék ad infinitum.

* Ha Isten nem létezik