Bukowski, Charles: A literary romance

I met her somehow through correspondence

or poetry or magazines and she began sending me

very sexy poems about rape and lust, and this

being mixed in with a minor intellectualism

confused me somewhat and

I got in my car and drove North

through the mountains and valleys and freeways

without sleep, coming off a drunk, just divorced,

jobless, aging, tired, wanting mostly to sleep

for five or ten years, I finally found the motel

in a small sunny town by a dirt road,

and I sat there smoking a cigarette

thinking, you must really be insane,

and then I got out an hour late

to meet my date; she was pretty damned old,

almost as old as I, not very sexy

and she gave me a very hard raw apple

which I chewed on with my remaining teeth;

she was dying of some unnamed disease

something like asthma, and she said,

I want to tell you a secret, and I said,

I know: you are a virgin, 35 years old.

and she got out a notebook, ten or twelve poems:

a life’s work and I had to read them

and I tried to be kind

but they were very bad.

and I took her somewhere, the boxing matches,

and she coughed in the smoke

and kept looking around and around

at all the people

and then at the fighters

clenching her hands.

you never get excited, do you? she asked.

but I got pretty excited in the hills that night,

and met her three or four more times

helped her with some of her poems

and she rammed her tongue halfway down

my throat but when I left her

she was still a virgin

and a very bad poetess.

I think that when a woman has kept her

legs closed for 35 years

it’s too late

either for love

or for

poetry.

levelezés, költészet vagy valami

irodalmi ügy által ismertem meg.

kéjesen sóvárgó verseket küldözgetett

vékonyhéjú intellektualizmussal megspékelve.

nagyon zavart a dolog,

beültem hát a járgányba és irány Észak

hegyen-völgyön át

autópályákon keresztül megállás nélkül,

józanodva, frissen elválva feleségemtől,

munka nélkül, megöregedve, megfáradva;

éppen csak aludni szerettem volna egy nagyot,

mondjuk öt-tíz évig.

végre valahára találtam

egy koszos motelt az út mellett.

beültem, rágyújtottam, egy kicsit magamba

szálltam. mi a fenét keresel te itt, meghülyültél?

aztán mégis elindultam, egy órát késtem a találkáról.

elég öregecske volt, olyan vénkisasszony-féle

nem nagyon vonzó.

egy kemény, félig zöld almát kaptam tőle

maradék fogaimmal azt harapdáltam.

valami ismeretlen kór fonnyasztotta

valami fojtogatta, azt mondta

majd felfedi titkát...

tudom, mondtam neki, harmincöt éve szűz vagy.

akkor elővette jegyzetfüzetét: 10-12 vers volt benne,

az egész életműve, s nekem el kellett olvasnom őket,

közben hízelegnem kellett,

pedig a versek nagyon rosszak voltak.

később ökölvívómeccsre mentünk,

nagy volt a füst, állandóan köhögött szegény.

soha nem izgulsz? - kérdeztem.

az este nagyon megszenvedtem, de azért elélveztem.

aztán találkoztunk még háromszor, négyszer.

egy kicsit elemeztük a verseit

nyelvét a torkomig lenyomta;

amikor abbahagytam

még mindig nem élvezett el.

úgy gondolom, ha egy nő harmincöt évig

összeszorított lábakkal él,

akkor igazán késő

mind a szerelemre

mind a költészetre.