Browning, Robert: A vegykonyhában - Ancien Régime (The Laboratory-Ancien Régime in Hungarian)
|
The Laboratory-Ancien Régime (English)I. Now that I, tying thy glass mask tightly, May gaze thro' these faint smokes curling whitely, As thou pliest thy trade in this devil's-smithy--- Which is the poison to poison her, prithee?
II. He is with her, and they know that I know Where they are, what they do: they believe my tears flow While they laugh, laugh at me, at me fled to the drear Empty church, to pray God in, for them!---I am here.
III Grind away, moisten and mash up thy paste, Pound at thy powder,---I am not in haste! Better sit thus, and observe thy strange things, Than go where men wait me and dance at the King's.
IV That in the mortar---you call it a gum? Ah, the brave tree whence such gold oozings come! And yonder soft phial, the exquisite blue, Sure to taste sweetly,---is that poison too?
V Had I but all of them, thee and thy treasures, What a wild crowd of invisible pleasures! To carry pure death in an earring, a casket, A signet, a fan-mount, a filigree basket!
VI Soon, at the King's, a mere lozenge to give, And Pauline should have just thirty minutes to live! But to light a pastile, and Elise, with her head And her breast and her arms and her hands, should drop dead!
VII Quick---is it finished? The colour's too grim! Why not soft like the phial's, enticing and dim? Let it brighten her drink, let her turn it and stir, And try it and taste, ere she fix and prefer!
VIII What a drop! She's not little, no minion like me! That's why she ensnared him: this never will free The soul from those masculine eyes,---Say, ``no!'' To that pulse's magnificent come-and-go.
IX For only last night, as they whispered, I brought My own eyes to bear on her so, that I thought Could I keep them one half minute fixed, she would fall Shrivelled; she fell not; yet this does it all!
X Not that I bid you spare her the pain; Let death be felt and the proof remain: Brand, burn up, bite into its grace--- He is sure to remember her dying face!
XI Is it done? Take my mask off! Nay, be not morose; It kills her, and this prevents seeing it close; The delicate droplet, my whole fortune's fee! If it hurts her, beside, can it ever hurt me?
XII Now, take all my jewels, gorge gold to your fill, You may kiss me, old man, on my mouth if you will! But brush this dust off me, lest horror it brings Ere I know it---next moment I dance at the King's!
|
A vegykonyhában - Ancien Régime (Hungarian)I Most, hogy az arcomat üvegpajzs védi, A fehér füst-habon át tudok nézni, Ahogy ördöngős konyhádban fortyog a főzet - Miféle mérget mérsz annak a nőnek?
II Mert vele van most is, és tudja, tudom, Hol s hogyan mulatnak közben azon, Hogy a templomba futottam, sírva, nekik Lefohászni az Istent! - Itt vagyok, itt.
III Porrá törd, péppé zúzd, csapja a gőz, Keverjed, kölyűzzed - nem sietős! Elnézlek, jobb itt e sok fura tál, Mint táncosaim meg az udvari bál.
IV Az ott a mozsárban - mézga-e, mondd? Derék fa, mely arany-iszapot ont! És ott az a finom kis kék fiola Mézízű méregcsepp, vagy micsoda?
V Volna csak enyém e kincsőrző katlan, A temérdek gyönyör, a vad, láthatatlan! Hogy halált visz hajtű meg ékszeresláda, Meg legyező, pecsétnyom, ezüstkosárka!
VI Az udvari bálon egy cukorfalat, És Pauline-nak harminc perce marad! Csak egy rudacska lobbanjon Elise-re ott, S a feje, a karja, a keble halott!
VII Siess - befejezted? A szín elijeszt! Legyen lágy, mint a mézga, kísérteties! A pohárban tompán felragyogó, Hogy kavarja, kóstolja, s rámondja: jó!
VIII Egy korty! Az a nő nem törpe kegyenc! Így tudta befonni - de majd az a perc Rögzíti a lelket a férfi-szemen, S a lüktető érnek majd nem mondja: "nem!"
IX Az éjjel, míg suttogtak, olyan erőt Véltem a szememben, hogy azt a nőt, Gondoltam, félpercig bűvölni kell, És szétfoszlik; nem foszlott; hát majd a szer!
X Nem mintha kérném, hogy kíméld - soha! Csak érezze: meghal, csak legyen nyoma, Hogy roncsolod, csúfítod, bőrébe marsz - Hadd kísérje őt az a haldokló arc!
XI Kész van? Le a maszkkal! Jaj, ne dühöngj, Hisz nem is kell látnom, és meghal a hölgy: A bájital fejében kapsz egy vagyont! Hát rossz az nekem, ami őrajta ront?
XII Nesze, arany, meg ékszer, csak tömjed magad! Gyere, csókold meg, vénember a szájamat! De porolj le előbb, a ravasz halál Nehogy elérjen - vár fönn az udvari bál
|