Brooks, Gwendolyn: Winnie (részlet) (Winnie (detail) in Hungarian)

Yet I know
that I am Poet!
I pass you my Poem.

A poem doesn’t do everything for you.
You are supposed to go on with your thinking.
You are supposed to enrich
the other person’s poem with your extensions,
your uniquely personal understandings,
thus making the poem serve you.

I pass you my Poem! — to tell you
we are all vulnerable —
the midget, the Mighty,
the richest, the poor.
Men, women, children, and trees.
I am vulnerable.
Hector Pieterson was vulnerable.

My Poem is life, and not finished.
It shall never be finished.
My Poem is life, and can grow.

Wherever life can grow, it will.
It will sprout out,
and do the best it can.
I give you what I have.
You don’t get all your questions answered in this world.
How many answers shall be found
in the developing world of my Poem?
I don’t know. Nevertheless I put my Poem,
which is my life, into your hands, where it will do the best it can.

I am not a tight-faced Poet.

I am tired of little tight-faced poets sitting down to
shape perfect unimportant pieces.
Poems that cough lightly — catch back a sneeze.
This is the time for Big Poems,
roaring up out of sleaze,
poems from ice, from vomit, and from tainted blood.
This is the time for stiff or viscous poems.
Big, and Big.

Már tudom,
én költő vagyok!
Átadom neked a versem.

Egy vers nem tesz meg mindent érted.
Neked kell vele menned gondolatban.
Neked kell növelned
más versét saját magadban,
ahogy csak te érted,
így a vers szolgáni fog téged.

Átadom Versem neked! – szó mi szó,
törékenyek vagyunk mind –
a kicsi, a Nagy,
a gazdag, a szegény.
A férfi, a nő, a gyerek, a fa.
Én is törékeny vagyok.
Hector Pieterson is törékeny volt.

Az én Versem élet, és nincs befejezve.
És nem is lesz soha.
Az én Versem élet, és nő.

Az élet, ha nőhet, biztosan nőni fog.
Kihajt,
és mindent megtesz, amit tehet.
Mindenem neked adom.
A világ nem válaszol minden kérdésedre.
Hány választ találsz
Versem növekvő világában?
Nem tudom. De Versemet,
az életemet, a kezedbe teszem, hogy megtegye,                                        amit tehet.

Én nem vagyok nagyfejű Poéta.

Unom a nagyfejű poétákat, akik nekiülnek és
tökéletes jelentéktelen verseket gyártanak.
Verseik köhécselnek, ahelyett hogy tüsszentenének.
A Nagy Verseknek van itt az ideje,
melyek üvöltenek a mocsoktól,
jégtől, okádástól, alvadt vértől.
Olyannak van itt az ideje, ami kemény vagy nyúlós, és tapad.
Ami Nagy, Nagy.