Brontë, Emily: Oh, For The Time When I Shall Sleep

Oh, for the time when I shall sleep

Without identity,

And never care how rain may steep,

Or snow may cover me!

No promised heaven these wild desires

Could all, or half, fulful;

No threatened hell, with quenchless fires,

Subdue this quenchless will!

So said I, and still say the same;

Still, to my death, will say—

Three gods within this little frame

Are warring night and day:

Heaven could not hold them all, and yet

They all are held in me;

And must be mine till I forget

My present entity!

Oh, for the time when in my breast

Their struggles will be o’er!

Oh, for the day when I shall rest,

And never suffer more!

Ó, lenne már, hogy alhatom!

Személytelen idő!

Mit bánnám én, hogy síromon,

künn, hó jön vagy eső.

Nincs menny, mely e vad vágyakat

beteljesítheti;

s viszont: el nem riasztanak

a poklok tüzei.

Szóltam; s ezt ismételhetem

egyre, halálomig

három isten e kis helyen

egyre háboruzik!

Szállásuk még a Menny igen

tág terén sem akad;

itt laknak, míg nem feledem

jelen mivoltomat.

Bár érezném, hogy bennem itt

harcuknak vége lett!

Jönne a nap, mely elcsitít,

s többé nem szenvedek!