Bridges, Robert: Fülemülék (Nightingales in Hungarian)

Beautiful must be the mountains whence ye come,

And bright in the fruitful valleys the streams, wherefrom

                        Ye learn your song:

Where are those starry woods? O might I wander there,

Among the flowers, which in that heavenly air

                        Bloom the year long!

 Nay, barren are those mountains and spent the streams:

 Our song is the voice of desire, that haunts our dreams,

                        A throe of the heart,

Whose pining visions dim, forbidden hopes profound,

No dying cadence nor long sigh can sound,

                        For all our art.

Alone, aloud in the raptured ear of men

We pour our dark nocturnal secret; and then,

                        As night is withdrawn

From these sweet-springing meads and bursting boughs of May,

Dream, while the innumerable choir of day

                        Welcome the dawn.

Be szép lehet a ti hegyvidéketek

s be fényes a dús völgy csermelye, melytől éneket

tanultatok.

Bár látnám, hol van a csillogó bozót,

hol mennyei légben örök-virágozók

az évszakok!

Nem, nem, kopár az a táj, s az ér kiapadt:

álmunkban kísértő dalunk vágy hangja csak,

szorong a szívünk,

a foszló víziók s tiltott remény hona,

nem szól halk dal s hosszú jaj ott soha,

bármit tegyünk.

Mert éji, sötétlő titkaink csak az emberek

fülét bűvölik el, s ha már nem rejteget

éjtakaró dús

tavaszi réteket s májusi ágakat,

álmodunk, míg hajnalt köszönt a nagy

nappali kórus.