Bly, Robert: Naplemente a tóparton (Sunset at a Lake in Hungarian)

The sun is sinking. Here on the pre-haunted

bank, the mosquitoes fly around drowsily, and

moss stands out as if it wanted to speak. Calm

falls onto the lake, which now seems heavier and

inhospitable. Far out, rafts of ducks drift like

closed eyes, and a thin line of silver caused by

something invisible slowly moves toward the shore

in the viscous darkness under the southern bank.

Only a few birds, the troubled ones, speak to

the darkening roof of earth; small weeds stand

abandoned, the clay is sending her gifts

back to the center of the earth.

Lemenőben a nap. Itt, a fenyők kedvelte partszegélyen,

a szúnyogok álomittasan sürgölődnek, és moha

dugja ki a fejét, mintha szólásra készülne. Csend

hullik a tóra, ami most nehezebbnek, barátságtalanabbnak

látszik. Messze kint kacsák rajai sodródnak,

mint lehúnyt szemek, és egy láthatatlan valami

vonta vékony ezüstcsík lassan közelít partnak a

nyúlós sötétben, a déli partszegély alatt. Csak pár

nyugtalan madár beszél a föld sötétlő boltozatához;

vézna kórószálak állnak elhagyatottan, az agyag

visszafelé küldi adományait a föld központjába.