Bly, Robert: A Lac Qui Parle River felé vezetve (Driving toward the Lac Qui Parle River in Hungarian)

I

I am driving; it is dusk; Minnesota.

The stubble field catches the last growth of sun.  

The soybeans are breathing on all sides.

Old men are sitting before their houses on car seats  

In the small towns. I am happy,

The moon rising above the turkey sheds.

II

The small world of the car

Plunges through the deep fields of the night,  

On the road from Willmar to Milan.  

This solitude covered with iron

Moves through the fields of night

Penetrated by the noise of crickets.

III

Nearly to Milan, suddenly a small bridge,

And water kneeling in the moonlight.

In small towns the houses are built right on the ground;  

The lamplight falls on all fours on the grass.

When I reach the river, the full moon covers it.  

A few people are talking, low, in a boat.

1

Vezetek; alkony; Minnesota.

A tarló magára húzza a nap utolsó hajtását.

Szójabab lélegzik körös-körül.

Öregemberek ülnek a házuk előtt autóüléseken

A kisvárosokban. Boldog vagyok.

Felkelő hold a pulykaólak felett.

2

Az autó kis világa

Keresztülvág az éjszaka tengermély mezőin,

Az úton Willmarból Milanba.

Ez a vas borítású egyedüllét

Végigvonul az éjszaka sötét

Tücskök zajával átitatott mezőin.

3

Már majdnem Milanban, hirtelen egy kis híd,

És holdfényben térdeplő víz.

Kisvárosokban a házakat közvetlenül a földre építik;

A lámpafény négykézláb esik a fűre.

Amikor elérem a folyót, beborítja a telihold;

Egy csónakban halkan beszélgetnek.