Blake, William: The Book of Los - Chapter IV
|
The Book of Los - Chapter IV (English)1: Then Light first began; from the fires Beams, conducted by fluid so pure. Flow'd around the Immense: Los beheld Forthwith writhing upon the dark void The Back bone of Urizen appear Hurtling upon the wind Like a serpent! like an iron chain Whirling about in the Deep.
2: Upfolding his Fibres together To a Form of impregnable strength Los astonish'd and terrified, built Furnaces; he formed an Anvil A Hammer of adamant then began The binding of Urizen day and night
3: Circling round the dark Demon, with howlings Dismay & sharp blightings; the Prophet Of Eternity beat on his iron links 4: And first from those infinite fires The light that flow'd down on the winds He siez'd; beating incessant, condensing The subtil particles in an Orb.
5: Roaring indignant the bright sparks Endur'd the vast Hammer; but unwearied Los beat on the Anvil; till glorious An immense Orb of fire he fram'd
6: Oft he quench'd it beneath in the Deeps Then surveyd the all bright mass. Again Siezing fires from the terrific Orbs He heated the round Globe, then beat[,] While roaring his Furnaces endur'd The chaind Orb in their infinite wombs
7: Nine ages completed their circles When Los heated the glowing mass, casting It down into the Deeps: the Deeps fled Away in redounding smoke; the Sun Stood self-balanc'd. And Los smild with joy. He the vast Spine of Urizen siez'd And bound down to the glowing illusion
8: But no light, for the Deep fled away On all sides, and left an unform'd Dark vacuity: here Urizen lay In fierce torments on his glowing bed
9: Till his Brain in a rock, & his Heart In a fleshy slough formed four rivers Obscuring the immense Orb of fire Flowing down into night: till a Form Was completed, a Human Illusion In darkness and deep clouds involvd.
|
Los könyve - IV fejezet (Hungarian)1.Akkor lett Fény: a tüzektől Sugárnyalábok áradtak, tiszta közegben Az Irdatlan körül. Los, A sötét űrön rángva, látta nyomban: Urizen Gerince feltűnik A szél áramán tekergő Kígyóként mint egy vaslánc, Örvénylőn, a Mélyben.
2.Föl s összehajtva Rostjait Ronthatatlan erős Formává, Los, döbbenten s borzadva, kemencéket Épített: üllőt formált, Kalapácsot, acélból: s megkezdte, Éjt-nap, Urizen megkötözését.
3.A sötét Démon körül, üvöltve, Rettegve s maró lángokkal az Öröklét Prófétája vas láncot kovácsolt.
4.Elébb amaz örök tüzek Fényét, mely a szeleken leáradt: Ezt ragadta meg, szüntelen verte, Részecskéit Gömbbé sűrítve.
5.Dühödten üvöltve, a fényes szikrák így Fogadták a roppant Kalapácsot; de Los Fáradhatatlan verte az Üllőt, míg Óriás Tüz-Gömb formálódott dicsőn.
6.Gyakran hűtötte is a Mélyben, majd Megszemlélte a fényes tömböt. Újra Lángot ragadott a rettentő Kohókból, S hevítette a Glóbuszt, és verte, Míg bömbölő Kemencéi örök Ölén a leláncolt Gömb tombolt.
7.Kilenc kor járt teljes kört, Hogy Los az izzó masszát meghevítette, Vetve a Mélyekbe: futamodtak a Mélyek Visszaháramló füsttel: a Nap állt Maga-egyensúlyán. S mosolygott Los örömmel. Mert Urizen óriás Gerincét megragadta S kötözte az izzó Illúzióhoz.
8.De fény nincs! mert a Mély körben Megfutamodott, és formátlan, sötét Ürességet hagyott: itt Urizen feküdt Tüzes kínok közt, izzó ágyán;
9.Míg Agya Sziklában, Szive húsos Ingoványban négy folyót formált, Homályosítván a roppant Tűz-Gömböt, Az éjbe folyva: míg teljes lett Egy Forma, Az Emberi Illúzió A sötétség és mély felhők közegén.
|
