Blake, William: The Book of Los - Chapter I

1: Eno aged Mother,

Who the chariot of Leutha guides,

Since the day of thunders in old time

2: Sitting beneath the eternal Oak

Trembled and shook the stedfast Earth

And thus her speech broke forth.

3: O Times remote!

When Love & joy were adoration:

And none impure were deem'd.

Not Eyeless Covet

Nor Thin-lip'd Envy

Nor Bristled Wrath

Nor Curled Wantonness

4: But Covet was poured full:

Envy fed with fat of lambs:

Wrath with lions gore:

Wantonness lulld to sleep

With the virgins lute,

Or sated with her love.

5: Till Covet broke his locks & bars,

And slept with open doors:

Envy sung at the rich mans feast:

Wrath was follow'd up and down

By a little ewe lamb

And Wantoness on his own true love

Begot a giant race:

6: Raging furious the flames of desire

Ran thro' heaven & earth, living flames

Intelligent, organiz'd: arm'd

With destruction & plagues. In the midst

The Eternal Prophet bound in a chain

Compell'd to watch Urizens shadow

7: Rag'd with curses & sparkles of fury

Round the flames roll as Los hurls his chains

Mounting up from his fury, condens'd

Rolling round & round, mounting on high

Into vacuum: into non-entity.

Where nothing was! dash'd wide apart

His feet stamp the eternal fierce-raging

Rivers of wide flame; they roll round

And round on all sides making their way

Into darkness and shadowy obscurity

8: Wide apart stood the fires: Los remain'd

In the void between fire and fire[.]

In trembling and horror they beheld him

They stood wide apart, driv'n by his hands

And his feet which the nether abyss

Stamp'd in fury and hot indignation

9: But no light from the fires all was

Darkness round Los: heat was not; for bound up

Into fiery spheres from his fury

The gigantic flames trembled and hid

10: Coldness, darkness, obstruction, a Solid

Without fluctuation, hard as adamant

Black as marble of Egypt; impenetrable

Bound in the fierce raging Immortal.

And the seperated fires froze in

A vast solid without fluctuation,

Bound in his expanding clear senses 

1.Eno, agg Anya,

Aki Leutha kocsiját vezérli

Mennydörgés ős-napja óta,

2.Az örök Tölgy tövén remegett

És rázta a rögzött Földet,

S ily szava tört fel:

3.,,Ó, múlt Idők!

Mikor Vágy és Öröm imádás volt,

S nem volt tisztátalan

A Vak Sóvárgás,

Se a Keskeny-Ajkú Irigység,

Se a Tüskés Düh,

Se a Bodros Bujaság;

4.Mert a Sóvárgást színig töltötték,

Báránnyal az Irigységet lakatták,

S alvadt oroszlánvérrel a Dühöt,

A Bujaságot elaltatta.

A szűz lantja,

Vagy kielégítette ölelése;

5.Míg a Sóvárgás rácsát és lakatját

Letörte s tárt ajtókkal aludt;

Az Irígység a gazdag lakomáján dalolt;

S követtea Dühöt, bárhol járt,

Egy kis ünnepi bárány,

A Bujaság hű szerelméből

Óriás-nemzetség fogant.

6.Őrjöngve, a vágy lángjai futnak

Égen és földön, eleven lángok,

S mind értelmes, szervezett, fegyverük

Pusztítás és dögvész. Középen

Az Örök Próféta, láncgúzsban,

Hogy néznie kelljen Urizen árnyát,

7.Dühödt átkokkal és tébolyt szikrázva:

Körben lánghömpölygés, Los letépi a láncot,

Dühétől felszökken a tűz, még sűrűbb,

Hömpölyög körbe-körbe, magasba

Tör, ürességbe, nemlétbe, ahol

Még semmi se volt; s ő szétvetett

Lábbal tapossa az örök-dühhel

Tomboló széles lángfolyót; körbe-körbe

Hömpölyög a tűz, nyalábja sötétbe,

Arny-sűrű bizonytalanba törtet.

8.Szétvetve a tüzek: Los megmaradt

A lángcsomók közti térségben:

Rettenve, reszketve figyelték;

Szétvetette őket lába-keze,

Ahogy dühhel a lenti káoszt

Tiporta, heves háborodással.

9.De fény nem jött a tüzekből! minden

Sötét volt Los körül; hő se! mert

Dühe izzó szférák magasába zárta

Az óriás lángokat, reszketve bújtak.

10.Hideg, sötétség, ellenszegülés,

Áramlástalan Tömb, gyémántkemény,

Egyiptomi márvány-fekete, áttörhetetlen,

Zárta

arta be az őrjöngő Halhatatlant;

És a szétvetett tüzek befagytak:

Roppant áramlástalan tömb

Zárta be táguló, tiszta tudatát.