Blake, William: Holy Thursday (2)

'Twas on a holy Thursday, their innocent faces clean,

The children walking two and two in red and blue and green:

Grey-headed beadles walked before, with wands as white as snow,

Till into the high dome of Paul's they like Thames waters flow.

O what a multitude they seemed, these flowers of London town!

Seated in companies they sit, with radiance all their own.

The hum of multitudes was there, but multitudes of lambs,

Thousands of little boys and girls raising their innocent hands.

Now like a mighty wind they raise to heaven the voice of song,

Or like harmonious thunderings the seats of heaven among:

Beneath them sit the aged men, wise guardians of the poor.

Then cherish pity, lest you drive an angel from your door.

Egy szentcsütörtökön volt: ártatlan kicsikék

Ballagtak kettesével - csupa piros, csupa zöld, csupa kék:

Elöl fehér botokkal két szürkülő egyházfi ballagott -

S Pál katedrálisába folytak be, mint a temzei habok.

Micsoda tömeg volt az, ezer londoni virág!

Ott ültek csapatokban, csupa ragyogás, csupa láng!

Tömeg zsongása-zümje, de csak csöpp bariké;

Fiú- és lyánykezek ártatlan erdeje nyúlt az Ég felé.

S most felszállott a hangjuk, akár az orkán ereje,

Felszállott, mint a mennybolt harmonikus döreje.

Ott ültek köztük a szegények istápjai, pár szelid agg;

Légy irgalmas, sohase űzd el ajtódtól az angyalokat.