Birney, Earle: Angolszász utca (Anglosaxon Street in Hungarian)

Dawndrizzle ended dampness steams from
blotching brick and blank plasterwaste
Faded housepatterns hoary and finicky
unfold stuttering stick like a phonograph

Here is a ghetto gotten for goyim
O with care denuded of nigger and kike
No coonsmell rankles reeks only cellarrot
attar of carexhaust catcorpse and cookinggrease
Imperial hearts heave in this haven
Cracks across windows are welded with slogans
There’ll Always Be An England enhances geraniums
and V’s for Victory vanquish the housefly

Ho! with climbing sun march the bleached beldames
festooned with shopping bags farded flatarched
bigthewed Saxonwives stepping over buttrivers
waddling back wienerladen to suckle smallfry

Hoy! with sunslope shrieking over hydrants
flood from learninghall the lean fingerlings
Nordic nobblecheeked not all clean of nose
leaping Commandowise into leprous lanes

What! after whistleblow spewed from wheelboat
after daylong doughtiness dire handplay
in sewertrench or sandpit come Saxonthegns
Junebrown Jutekings jawslack for meat

Sit after supper on smeared doorsteps
not humbly swearing hatedeeds on Huns
profiteers politicians pacifists Jews

Then by twobit magic to muse in movie
unlock picturehoard or lope to alehall
soaking bleakly in beer skittleless

Home again to hotbox and humid husbandhood
in slumbertrough adding sleepily to Anglekin
Alongside in lanenooks carling and leman
caterwaul and clip careless of Saxonry
with moonglow and haste and a higher heartbeat

Slumbers now slumtrack unstinks cooling
waiting brief for milkmaid mornstar and worldrise

 
Toronto 1942

Hajnalszita nyomán nyirok gőzölög
foltos téglából, friss vakolatból.
Fakó folt-házak, finom negédek,
habognak máris, mint rossz gramofon.

Íme itt egy gettó, gójoknak való,
ó, gonddal kiszűrve zsidó és nigger.
Bűzük nem bolygat - borpince rothad,
gondkipufogás meg macskahulla, főzőzsír.
Birodalmi szívek zihálnak e burokban.
Törött ablakokat jelszó tapaszt össze;
Anglia mindig lesz lüktetik a muskátlik,
és V-k mint Victory döfik át a házilegyet.

Hoppá! a kelő nappal, gubóikból kibújva,
szőkített nyanyák mennek szatyor-füzérekkel,
inas szász feleségek, lé-patakok felett
el- s vissza battyognak, bécsi rakott nyamnyamra.

Oppá! a tűnő nappal, tanmederből kitörnek,
tűzcsap körül visongva, vézna pisztráng-fiókák,
északi, nemes arcél, az orr egy csöppet taknyos,
s rohamosztag-szökelléssel be a leprás mellékutcákba.

Tyuhé! kishajó kiköpött füttyére,
jönnek nap végére vitéz árokásó,
meg kavicsbányászó markos szász lovagok,
hős jutakirályok, húsra horgadó had.

Vacsora után kiülnek kapu elé koszos lépcsőkre,
szárnyal a reszkessetek, riherongy fritzek, zsidók,
politikusok, pondró spekuláns pacifisták.

Majd huszonöt centes mirákulum folytán
moziban bambulnak, vagy elügetnek a sörbárba,
és áznak süketen sörben, kuglitlanul.

S vissza az ólmelegbe, a fülledt férj-mivoltba,
álomvályúban angolt angollal összeadni.
Átjárózugok mentén mamuska és cicuska,
angolszászhoz méltatlan miák-nyivák és melltű,
és holdizzás, kapkodás, és hevesebb szívverés.

Szendereg most a sziget, kipárolog szuszogva,
várva, míg jön a tehéntej, virradat, világberregés.