Berryman, John: Dream Song 385

My daughter's heavier.  Light leaves are flying.

Everywhere in enormous numbers turkeys will be dying

and other birds, all their wings.

They never greatly flew.  Did they wish to?

I should know.  Off away somewhere once I knew

such things.

Or good Ralph Hodgson back then did, or does.

The man is dead whom Eliot praised.  My praise

follows and flows too late.

Fall is grievy, brisk.  Tears behind the eyes

almost fall.  Fall comes to us as a prize

to rouse us toward our fate.

My house is made of wood and it's made well,

unlike us.  My house is older than Henry;

that's fairly old.

If there were a middle ground between things and the soul

or if the sky resembled more the sea,

I wouldn't have to scold.

                                       my heavy daughter.

Lányom mind nehezebb. Lenge levelek szállnak.

Mindenütt tömegesen van veszése pulykáknak

s más szárnyasoknak.

Jól sose szálltak. Szerettek volna vajon?

Tudhatnám. Hajdan tudtam is valahol

ily dolgokat.

Vagy jó Ralph Hodgson hajdan ő tudott,

vagy tud, kit Eliot dicsért, meghalt. Magasztalás

száll tőlem késve még.

Bús az ősz, a bukás. A szem mögött

pereg a könny. Mint díj, csap ránk a bukás,

hogy serkentsen sorsunk felé.

Fából a házam jól építve meg,

nem úgy, mint mi. A házam vénebb Henrynél.

Ő maga is igen vén.

Ha a dolgok s a lélek közt volna közeg,

vagy ha tengerhez jobban hasonlítva Ég,

dehogy csepülném

                            nehéz leányom.