Berryman, John: Dream Song 312

For W.B. Yeats

I have moved to Dublin to have it out with you,

majestic Shade, You whom I read so well

so many years ago,

did I read your lesson right? did I see through

your phrase to the real? your heaven, your hell

did I enquire properly into?

For years then I forgot you, I put you down,

ingratitude is the necessary curse

of making things new:

I brought my family to see me through,

I brought my homage & my soft remorse,

I brought a book or two

only, including in the end your last

strange poems made under the shadow of death

Your high figures float

again across my mind and all your past

fills my walled garden with your honey breath

wherein I move, a mote.

W.B. Yeatsnek

Dublinba jöttem, hogy leszámoljak Veled,

fenséges Árny, kit olvastam oly sokat

oly annyi éve már.

Jól olvastam leckéd? Lét-fázisaidat

valósan láttam? Egedet, Poklodat

helyesen éltem át?

Feledtelek évekre, dobtalak:

hogy újat hozzunk, a hálátlanság oly

szükségszerű – ám!

Hoztam családom, hogy jól átlássanak,

s hódolatom, lelkifurdalásom…

S egy-két könyvet csupán,

köztük a te végső furcsa verseidet,

miket már a Halál árnyában írtál

Elmémben lengenek

fenséges alakjaid, s betölti bezárt kertemet

mind egész múltad méz leheleteddel,

miben, porszem, lebegek.