Berryman, John: Dream Song 145

Also I love him: me he’s done no wrong

for going on forty years – forgiveness time-

I touch now his despair,

he felt as bad as Whitman on his tower

but he did not swim out with me or my brother

as he threatened -

a powerful swimmer, to take one of us along

as company in the defeat sublime,

freezing my helpless mother:

he only, very early in the morning,

rose with his gun and went outdoors by my window

and did what was needed.

I cannot read that wretched mind, so strong

& so undone. I’ve always tried.

I-I’m trying to forgive

whose frantic passage, when he could not live

an instant longer, in the summer dawn

left Henry to live on.

Szeretem én is! Rosszat velem sose tett –

40 éve – megbocsátani elég idő

már értem bánatát:

mint tornyán Whitman, oly cudarul élt,

de nem úszott ki velem vagy fivéremmel,

mint fenyegetőzött:

hatalmas úszó – hogy egyikőnket elvisz

társul magával a nemes halálba,

rémítve tehetetlen anyámat:

kora hajnalon ocsúdott egymaga

fegyverével, s kiment, el az ablakomnál,

és tette, amit kellett.

E nyomorult elmébe nem olvasok, mely

oly erős, s bomlott. Próbáltam érteni mindig.

Próbálom megbocsátani

eszelős útját, ha már élni nem bírt

perccel se tovább ama nyári hajnalon,

s itt hagyta Henryt, élni.