Beckett, Samuel: Poroszkóh (Whoroscope in Hungarian)

What's that?

An egg?

By the brother Boot it stinks fresh.

Give it to Gillot

 

Galileo how are you

and his consecutive thirds!

The vile old Copernican lead-swinging son of a sutler!

We're moving he said we're off - Porca Madonna!

the way a boatswain would be, or a sack-of-potatoey

charging Pretender

That's not moving, that's moving.

 

What's that?

A little green fry or a mushroomy one?

Two lashed ovaries with prosciutto?

How long did she womb it, the feathery one?

Three days and four nights?

Give it to Gillot

 

Faulhaber, Beeckmann and Peter the Red,

come now in the cloudy avalanche or Gassendi's

sun-red crystally cloud

and I'll pebble you all your hen-and-a-half ones

or I'll pebble a lens under the quilt in the midst of day

To think he was my own brother, Peter the Bruiser,

and not a syllogism out of him

no more than if Pa were still in it.

 

Hey! Pass over those coppers

sweet milled sweat of my burning liver!

Them were the days I sat in the hot-cupboard

throwing Jesus out of the skylight.

 

Who's that? Hals?

Let him wait.

 

My squinty doaty!

I hid and you sook.

And Francine my precious fruit of a

house-and-parlour foetus!

What an exfoliation!

Her little grey flayed epidermis and scarlet tonsils!

My one child

Scourged by a fever to stagnant murky blood-

Blood!

Oh Harvey beloved

How shall the red and white, the many in the few,

(dear bloodswirling Harvey)

eddy through that cracked beater?

And the fourth Henry came to the crypt to the arrow.

 

What's that?

How long?

Sit on it.

 

A wind of evil flung my despair of ease

against the sharp spires of the one

lady:

not once or twice but…

(Kip of Christ hatch it!)

in one sun's drowing

(Jesuitasters please copy).

So on with the silk hose over the knitted,

and the morbid leather-

What am I saying! the gentle canvas-

and away to Ancona on the bright Adriatic,

and farewell for a space to the yellow key

of Rosicrucians.

 

They don't know what the master of the that do did,

that the nose is touched by the kiss of all

foul and sweet air,

and the drums, and the throne of the faecal inlet,

and the eyes by its zig-zags

So we drink Him and eat Him

and the watery Beaune and the stale cubes of Hovis

because He can jig

as near or as far from His Jigging Self

and a sad or lively as the chalice or the tray asks

How's that, Antonio?

 

In the name of Bacon will you chicken me up that egg.

Shall I swallow cave-phantoms?

 

Anna Maria!

She reads Moses and says her love is crucified.

Leider! Leider! She blomed and withered,

a pale abusive parakeet in a maistreet window.

No I believe every word of it I assure you

Fallor, ergo sum!

The coy old frôleur!

He tolle'd and legge'd

and he buttoned on his redemptorist waistcoat.

No matter, let it pass.

I'm a bold boy I know

so I'm not my son

(ever if I were a concierge)nor Joachim my father's

but the chip of a perfect block that's neither old nor new,

the lonely petal of a great high bright rose.

 

Are you ripe at last,

my slim pale double-breasted turd?

How rich she smells,

this abortion of a fledgling!

I will eat it with a fish fork.

White and yolk and feathers.

Then I will rise and move moving

toward Rahab of the snows,

the murdering matinal pope-confessed amazon,

Christina the ripper.

Oh Weulles spare the blood of a Frank

Who has climbed the bitter steps,

(Rene du Perrron…!)

and grant me my second

starless inscrutable hour.

 

Notes

 

These notes were provided by the author.

1. Rene Descartes, Seigneur du Perron, liked his omelette made of eggs hatched from eight to ten days; shorter or longer under the hen and the result, he says, is disgusting. He kept his won birthday to himself so that no astrologer could cast his nativity. The Shuttle of a ripening egg combs the warp of his days.

2. In 1640 the brothers Boot refused Aristotle in Dublin.

3. Descartes passed on the easier problems in analytical geometry to his valet Gillot.

4. Refer to his contempt for Galileo Jr., (whom he confused with the more musical Galileo Sr.), and to his expedient sophistry concerning the movement of the earth.

5. He solved problems submitted by these mathematicians.

6. The attempt at swindling on the part of his elder brother Pierre de la Bretaillière--The money he received as a soldier.

7. Franz Hals.

8. As a child he played with a little cross-eyed girl.

9. His daughter died of scarlet fever at the age of six.

10. Honoured Harvey for his discovery of the circulation of the blood, but would not admit that he had explained the motion of the heart.

11. The heart of Henri iv was received at the Jesuit college of La Flèche while Descartes was still a student there.

12. His visions and pilgrimage to Loretto.

13. His Eucharistic sophistry, in reply to the Jansenist Antoine Arnauld, who challenged him to reconcile his doctrine of matter with his doctrine of transubstantiation.

14. Schurmann, the Dutch blue stocking, a pious pupil of Voetius, the adversary of Descartes.

15. Saint Augustine has a revelation in the shrubbery and reads Saint Paul.

16. He proves God by exhaustion.

17. Christina, queen of Sweden. At Stockholm, in November, she required Descartes, who had remained in bed till midday all his life, to be with her at five o'clock in the morning.

18. Weulles, a Peripatetic Dutch physician at the Swedish court, and an enemy of Descartes.

Mi ez?

Egy tojás?

A Boot fivérekre! friss a bűze.

Addsza Gillot-nak.

 

Galileo hogy vagy

meg az ő párhuzamos mozgású tercei!

A vén kouplernikuszi kujon, hogy ott lebzselne

inkább a markotányos édesmamája markába habarva!

Hogy azt mondja mozgunk hogy mozgás - Porca Madonna!

mint egy fővitorlamester, vagy egy hasmenést

si muováló trónutód!

 

Mi ez?

Egy kis zöldcsőrű vagy éppen gombás prae-post?

Két dorgált-pepe fészek, prostisciuttóval?

Meddig kotlott rajta a tollas-muter?

Három nap, négy éjjel?

Addsza Gillot-nak.

 

Faulhaber, Beeckman és Vöri Péter,

elmentek nekem a felhős-zuhogósba vagy

Gassendi páviánseggű nap-rőt kristályfellegébe

vagy itt bögyörészlek meg titeket azt a

féltyúkszem-fiasfeleteket

vagy egy tál lencsét ugyanennyi pénzért

a paplan alatt fényes délben.

Ha meggondolom, hogy az édes fivérem volt,

az a Puhító Péter,

és egy szillogizma nem rándult,

mi több, mintha még mindig a Papi lenne benn érte!

Hé! vigyázz ott azokra a zsernyákokra,

égő májam édes milIèd verítéke.

Azok voltak a szép napok, ahogy ott ültem

a forrószekrényben és hánytam ki a hétszentségből

a jezsuitákat.

 

Ki ez ? Hals ?

Hadd várjon.

 

Kis kancsi kincsem!

Bújtunk és ócskáztunk.

És Francine én édes főtuszom egy szeplős

szobaleanytól!

Mely lelomboztatás!

Az a kicsi szürkére feslett epidermisz, a skarlát

mandulák !

Egyetlen gyermekemet

láz sanyargatja, köpi az alvadt, sűrü vért – vért köp!

Ó Harvey belovèd

hogy fog a piros a fehérben, a sok a kevésben

(drága vérkavaró Harvey)

keringeni, mondd csak, egy rossz köpütől?

És Negyedik Henrik neveldénk kriptájába érkezett.

 

Mi ez?

Hány napos?

Ülsze rá.

 

A Gonosz szele kétségbeesésem

könnyítve csappintotta egyik hölgyünk

tekerőcsigolya-tövéhez:

nem egyszer, nem kétszer, de...

(A Krisztus kéglijére, keltesd!)

még meg egy napfulladatig.

(jezsuiták ez utóbbit gyakorolhatják.)

Így, szál-selyem alsóban a bolyhoson, és az

a morbid szíjbőr –

 

mit beszélek! a nemes kanavász!

és rajta! föl Anconába! a széles Adrián,

és búcsú egy darabig a Rózsakrucik sárga kulcsától.

Nem tudják, mit tett mesterükkel,

hogy orrát csókolta minden áldott s büdös

lég, ez megindító,

és a dobhártyák, a bélsárteke trónja,

s a szem-villogtató cikcakkozás.

Hát ittuk őt és ettük Őt

és a vizes Beaune-t meg Hovis prézlikockáit,

mert ő ily csinytevő:

se-külre-se-belre a Csínytől mely maga Ő

s oly víg és bús, mint a domború hamutartó

Hogy van ez, Antonio?

 

Bacon sonkájára! csikkentsd föl már azt a tojást!

Vagy üregi nyúlványokat szivornyázzak?

 

Anna Mária!

Mózest olvas és a keresztrefeszítő szeretetről beszél.

Leider! Leider! Virágzott és elfonnyadt,

halvány visszaélés a papagáj, májusutca ablakában.

Nem én minden szót elhiszek biztosíthatom.

Fallor, ergo sum!

A félénk vén frôleur!

Bim-bámult és libi-dábolt

s a redemptorissza gombolta vissza.

Nem számít, nincs offszájd itt.

Bátor fiú vagyok én csak tudom

lesről jövök nem vagyok en-fiam

(akkor se, ha én lennék az ante-portás)

se Joachimé, az apámé

de forgácsa vagyok egy komplett tömbnek,

mely se új, se régi

nagy szép szál viruló rózsa magányos szirma.

 

Érett vagy-e, hallod-e már,

sápadt duplagombos-takonykám?

Ó, de bőségesen szaglik a kis

elvetélt se-szari-se-szárnya!

Halas villával eszem meg.

Fehér és sárga és pihés.

Aztán fölkelek s mégis-mozgok

havak Rahabja felé,

ott vár a gyilkos hajnal-hitű

pápista Hasfelmetsző Krisztina.

Ó, Weulles, ne kérd vérét egy francnak,

ki a keserű lépcsőkön felhágott,

(René du Perron...!)

de add meg kifürkészhetetlen

második csillagtalan órám.

 

Jegyzetek

 

René Descartes, Perron seigneur-je csakis

nyolc-tíz napig keltetett tojásból szerette

az omlettet; ha a tojás ennél

rövidebb vagy hosszabb ideig van a tyúk alatt,

mondta, az eredmény étvágyszegő.

Születésnapját eltitkolta, hogy az asztrológusok

fel ne állíthassák a horoszkópját.

Félig-keltetett tojások vetélői szövik napjai szövedékét.

3. sor 1640-ben Dublinban a Boot-fivérek megdöntik

Arisztotelészt.

4. sor Descartes szívesen beszélt az analitikus

geometria egyszerűbb problémáiról inasának,

Gillot-nak.

5-10. sor Utalás ama megvetésre, melyet ifj.

Galileo s ennek a Föld mozgásával kapcsolatos,

igen elterjedt szofizmája iránt érzett. (Ifj. Galileót,

egyébként, összetéveszti a jóval muzikálisabb

id. Galileóval.)

17. sor Megoldott olyan problémákat, amelyeket

ezek a matematikusok vetettek föl.

21-26. sor Bátyja, Pierre de la Bretailliére csalási

kísérlete – A pénzt katonáskodva szerezte.

27. sor Franz Hals.

29-30. sor Gyermekkorában egy kancsal kislánnyal

játszott.

31-35. sor Leánygyermeke hatéves korában

vörhenyben halt meg.

37-40. sor Becsülte Harveyt a vérkeringés

fölfedezéséért, nem ismerte el azonban, hogy

a tudós ezzel a szívműködést is megmagyarázta volna.

41. sor Negyedik Henrik szíve akkor érkezett meg a

la Flèche-i jezsuita neveldébe, amikor Descartes

még ott tanult.

45-53. sor Látomása és lorettói zarándoklata.

56-65. sor Eukarisztikus szofisztikája, válaszképpen a

janzenista Antoine Arnauld-nak, aki felszólította:

hangolja össze anyag- és átlényegüléstanát.

68. sor Schurmann, a németalföldi kékharisnya,

Voetius buzgó tanítványa, Descartes ellenlábasa.

73-76. sor Szent Ágoston megvilágosodása a

bozótban; Szent Pált olvas.

77-83. sor Sorozatos kirekesztéssel bizonyítja

Isten létét.

91-93. sor Krisztina svéd királynő. Descartes-tól,

aki egyébként egész életében mindig csak délben

kelt föl, azt követelte Stockholmban, novemberben,

hogy hajnali ötkor vele legyen.

94. sor Weulles, németalföldi peripatetikus

orvosdoktor a svéd udvarnál; Descartes ellensége.