Beckett, Samuel: Dortmunder

Int the magic the Homer dusk

past the red spire of sanctuary

I null she royal hulk

hasten to the violet lamp to the thin K'in music of the bawd.

She stands before me in the bright stall

sustaining the jade splinters

the scarred signaculum of purity quiet

the eyes the eyes black till the plagal east

shall resolve the long night phrase.

Then, as a scroll, folded,

and the glory of her dissolution enlarged

in me, Habbakuk, mard of all sinners.

Schopenhauer is dead, the bawd

puts her lute away.

A bűvös a homéroszi homályban

a menedékhely vöröstornya alatt elsietve

én ekkora nulla ő ekkora anyabárka

visz az ibolyaszín lámpa felé, kurvamuzsikára.

All előttem a hupi-kégliben

tingli-tangli használtzene-gépe

szüzesség ragyaverte pergamenje

a szeme a szeme fekete míg a plagális kelet

föl nem oldja a hosszú éji szubdominánst.

Akkor, mint akit összetekertek,

és az ő oldatásának dicse megnövekedve

bennem, Habbakuk, minden bűnösök húgyhasója.

Schopenhauer halott, a freudenmutter

elrakja a lantját.