Baxter, James K.: Félelem a változástól (The Fear of Change in Hungarian)

If you and I were woken suddenly

By the drums of Revolution in the street -

Or suppose the door shot open, and there stood

Upright and singing a young bullfighter

With a skin of rough wine, offering to each of us

Death, sex, hope - or even just an

Earthquake, making the trees thrash, the roofs tumble,

Calling us loudly to consider God -

Let us admit, with no shame whatever,

We are not that kind of people;

We have learned to weigh each word like an ounce of butter;

Our talent is for anger and monotony -

Therefore we will survive the singers,

The fighters, the so-called lovers - we will bury them

Regretfully, and spend a whole wet Sunday

Arguing whether the corpses were dressed in black or red.

Ha felriadnánk, te meg én, hirtelen,

hogy a forradalom dobol kinn az utcán,

vagy - tegyük fel - kivágódna az ajtó, s ott

állna peckesen, dalolva egy ifjú torreádor

egy tömlő karcos borral, s kínálna

testet, reményt, vagy halált - vagy akár

földrengést, mely fát dönt, tetőt szakaszt,

és hangosan szólítana, hogy féljük Istent -

ne szégyelljük bevallani, hogy mi

nem vagyunk olyanok; mi megtanultunk

minden szót kimérni, akár a dekányi vajat;

a tehetségünk haragra s egyhangúságra jár -

ezért majd túléljük a dalolókat,

a torerókat, a szeretőket, és eltemetjük

őket szánakozva, s egy hosszú, esős vasárnapot

átvitázunk, a hullákon vörös ruha volt, vagy fekete.