This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Barrett-Browning, Elizabeth: Sonnets From the Portuguese XXXIII

Portre of Barrett-Browning, Elizabeth

Sonnets From the Portuguese XXXIII (English)

Yes, call me by my pet-name! let me hear
The name I used to run at, when a child,
From innocent play, and leave the cowslips piled,
To glance up in some face that proved me dear
With the look of its eyes. I miss the clear
Fond voices, which, being drawn and reconciled
Into the music of Heaven's undefiled,
Call me no longer. Silence on the bier,
While I call God . . call God!—So let thy mouth
Be heir to those who are now exanimate:
Gather the north flowers to complete the south,
And catch the early love up in the late!
Yes, call me by that name,—and I, in truth,
With the same heart, will answer, and not wait.


(1850)



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotationhttps://en.wikisource.org/wiki/Author: Elizabeth_Barrett_Browning

Portugál szonettek XXXIII (Hungarian)

    
Add csak majd becenevem hallanom!
Arra szaladtam én mint kisgyerek
Játékomból, s hadd gyújtson fényeket
A drága arcra tenger mályvaszirom
A szemeitől. Messze vannak nagyon
A kedves hangok, megbékültenek
Égzenévé mely szenttisztán pereg,
S nem hívnak már. Csend a ravatalon,
S én hívom Istent... Tedd: számmal legyek
A már nem lélegzők után utód:
Észak-virággal telítsd a delet,
S korai szerelmed a késeibe ródd!
Csak szólíts így majd — és én felelek
Ugyanoly forrón, várni sem fogok.



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotationsaját fordítás

minimap