This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Barrett-Browning, Elizabeth: Portugál szonettek XVIII (Sonnets From the Portuguese XVIII in Hungarian)

Portre of Barrett-Browning, Elizabeth

Sonnets From the Portuguese XVIII (English)

I never gave a lock of hair away
To a man, Dearest, except this to thee,
Which now upon my fingers thoughtfully,
I ring out to the full brown length and say
'Take it.' My day of youth went yesterday;
My hair no longer bounds to my foot's glee,
Nor plant I it from rose or myrtle-tree,
As girls do, any more: it only may
Now shade on two pale cheeks the mark of tears,
Taught drooping from the head that hangs aside
Through sorrow's trick. I thought the funeral-shears
Would take this first, but Love is justified,---
Take it thou,---finding pure, from all those years,
The kiss my mother left here when she died.

Uploaded byP. T.
Source of the quotation

Portugál szonettek XVIII (Hungarian)

Férfinak én még hajfürtöt nem adtam,
csak ezt az egyet, édes, teneked –
barna csigákba sodrom réveteg
ujjakkal, s mondom eltűnődve, halkan:
"Vedd." – Ifjúságom napja tovaszáll ma,
fürtöm se ring már léptem ritmusán,
nem virít közte rózsa, mirtuszág,
mint más leány haján. Csak sűrű árnya
sötétlik könnyes orcám haloványán,
amint leomlik fájdalomba hulló
fejemről. Majd csak holtan metszi olló,
gondoltam, és lám most a Szerelem...
Vedd. Szálain egy tiszta csók pihen,
anyám csókolta rá halálos ágyán.

Uploaded byP. T.
Source of the quotation