Auden, W. H.: Miss Gee (Miss Gee in Hungarian)

Let me tell you a little story
  About Miss Edith Gee;
She lived in Clevedon Terrace
  At number 83.

She'd a slight squint in her left eye,
  Her lips they were thin and small,
She had narrow sloping shoulders
  And she had no bust at all.

She'd a velvet hat with trimmings,
  And a dark grey serge costume;
She lived in Clevedon Terrace
  In a small bed-sitting room.

She'd a purple mac for wet days,
  A green umbrella too to take,
She'd a bicycle with shopping basket
  And a harsh back-pedal break.

The Church of Saint Aloysius
  Was not so very far;
She did a lot of knitting,
  Knitting for the Church Bazaar.

Miss Gee looked up at the starlight
  And said, 'Does anyone care
That I live on Clevedon Terrace
  On one hundred pounds a year?'

She dreamed a dream one evening
  That she was the Queen of France
And the Vicar of Saint Aloysius
  Asked Her Majesty to dance.

But a storm blew down the palace,
  She was biking through a field of corn,
And a bull with the face of the Vicar
  Was charging with lowered horn.

She could feel his hot breath behind her,
  He was going to overtake;
And the bicycle went slower and slower
  Because of that back-pedal break.

Summer made the trees a picture,
  Winter made them a wreck;
She bicycled to the evening service
  With her clothes buttoned up to her neck.

She passed by the loving couples,
  She turned her head away;
She passed by the loving couples,
  And they didn't ask her to stay.

Miss Gee sat in the side-aisle,
  She heard the organ play;
And the choir sang so sweetly
  At the ending of the day,

Miss Gee knelt down in the side-aisle,
  She knelt down on her knees;
'Lead me not into temptation
  But make me a good girl, please.'

The days and nights went by her
  Like waves round a Cornish wreck;
She bicycled down to the doctor
  With her clothes buttoned up to her neck.

She bicycled down to the doctor,
And rang the surgery bell;
'O, doctor, I've a pain inside me,
  And I don't feel very well.'

Doctor Thomas looked her over,
  And then he looked some more;
Walked over to his wash-basin,
Said,'Why didn't you come before?'

Doctor Thomas sat over his dinner,
  Though his wife was waiting to ring,
Rolling his bread into pellets;
  Said, 'Cancer's a funny thing.

'Nobody knows what the cause is,
  Though some pretend they do;
It's like some hidden assassin
  Waiting to strike at you.

'Childless women get it.
  And men when they retire;
It's as if there had to be some outlet
  For their foiled creative fire.'

His wife she rang for the servent,
  Said, 'Dont be so morbid, dear';
He said: 'I saw Miss Gee this evening
  And she's a goner, I fear.'

They took Miss Gee to the hospital,
  She lay there a total wreck,
Lay in the ward for women
  With her bedclothes right up to her neck.

They lay her on the table,
  The students began to laugh;
And Mr. Rose the surgeon
  He cut Miss Gee in half.

Mr. Rose he turned to his students,
  Said, 'Gentlemen if you please,
We seldom see a sarcoma
  As far advanced as this.'

They took her off the table,
  They wheeled away Miss Gee
Down to another department
  Where they study Anatomy.

They hung her from the ceiling
  Yes, they hung up Miss Gee;
And a couple of Oxford Groupers
  Carefully dissected her knee.

Hadd mondjam el Miss Edith Gee
  rövid történetét:
Miss Gee a Clevedon utca
  nyolcvanháromban élt.

Bal szeme kissé bandzsa volt,
  csöpp szája vértelen,
csapott és keskeny válla volt,
  és melle semmi sem.

Szegőzött bársonysapka,
  mély-szürke szerzs-ruha -
s hozzá a Clevedon úton
  egy kombinált szoba.

Esőhöz bíbor gallér,
  ernyő, ha esne még,
biciklijén füleskosár,
  hátul goromba fék.

A Szent Alajos-templom
  közel volt szerfölött;
a jótékony bazárnak
  Miss Gee sokat kötött.

Nézte a csillag fényét:
  „Érdekel valakit?
évi száz fontból élek
  a Clevedon úton itt."

Egyszer álmában Frankhon
  királyasszonya volt,
a plébános táncra kérte:
  „Felség" - és meghajolt.

De szélvihar dúlt a várban
  s ő rozsmezőn hajtott tova,
és üldözte leszegett szarvval
  a plébános-arcú bika.

Már mindjárt utol is éri,
  már érzi a leheletét,
s a biciklit lassítja egyre
  ott hátul a goromba fék...

A nyár kiszinezte a fákat,
  a tél mindent tovavitt.
Miss Gee a misére hajtott
  begombolkozva nyakig.

Szerelmespárok mellett
  félrefordulva haladt;
szerelmespárok mellett -
  s azok nem mondták neki: maradj.

Csak leült az oldalhajóban,
  hallgatta az orgonaszót,
és édesen dalolt a kórus,
  az alkonyat órája volt,

s letérdelt az oldalhajóban,
  a térdére nehezkedett:
„Ó, ne vigy a kísértésbe,
  és engedd, hogy jó lány legyek."

S elhagyták a napok, az éjek,
  mint víz a hajó falait;
Miss Gee a doktorhoz hajtott
  begombolkozva nyakig.

Miss Gee a doktorhoz hajtott,
  a rendelő csengője szól -
„Valami fáj bennem, doktor úr,
  és nem érzem magamat jól."

Doktor Thomas vizsgálni kezdte,
  aztán vizsgálta kicsit tovább,
és lassan a vízcsaphoz lépett:
  „Mondja... mért nem jött hamarább?"

Doktor Thomas a vacsora mellett,
  míg neje a cselédre várt,
csak gyúrta a kenyérgolyókat:
  „De különös dolog a rák!

Hogy mitől van, nem tudja senki,
  aki tudja, az tetteti csak,
mint valami bujkáló gyilkos,
  csak les rád, és egyszer lecsap

A magtalan nők nyavalyája,
  meg a nyugdíjas férfiaké;
a teremtő tűz, a lefojtott,
  talán így tör utat kifelé."

A doktorné csönget a lánynak -
  „Ne légy olyan morbid, fiam."
„Megnéztem Miss Gee-t ma este,
  attól félek, már odavan."

Miss Gee-t a kórházba vitték,
  csont-bőr volt, ember alig,
ott feküdt a női teremben
  lepedőbe csavarva nyakig.

A műtőben asztalra tették,
  kikacagták a medikusok,
és Mister Rose, a sebészorvos
  Miss Gee-t felvágta legott.

Mister Rose akkor oldalra fordult,
  s azt mondta diákjainak:
„Ilyen fejlett, szép szarkómát
  ritkán lehet látni, urak."

Az asztalról szépen levették,
  és gördült a kerekes ágy
Miss Gee-vel a mélybe, ahol most
  anatómia éppen a tárgy.

Felakasztották a plafonra,
  bizony, kiakasztották szegényt,
s az oxfordi szekta precízen
  boncolta a térd-szövetét.