Ashbery, John: Két szonett (Two Sonnets in Hungarian)

Dido

The body's products become
Fatal to it. Our spit
Would kill us, but we
Die of our heat.
Though I say the things I wish to say
They are needless, their own flame conceives it.
So I am cheated of perfection.

The iodine bottle sat in the hall
And out over the park where crawled roadsters
The apricot and purple clouds were
And our blood flowed down the grating
Of the cream-colored embassy.
Inside it they had a record of "The St. Louis Blues."

 
The Idiot

O how this sullen, careless world
Ignorant of me is! Those rocks, those homes
Know not the touch of my flesh, nor is there one tree
Whose shade has known me for a friend.
I've wandered the wide world over.
No man I've known, no friendly beast
Has come and put its nose into my hands.
No maid has welcomed my face with a kiss.

Yet once, as I took passage
From Gibraltar to Cape Horn
1 met some friendly mariners on the boat
And as we struggled to keep the ship from sinking
The very waves seemed friendly, and the sound
The spray made as it hit the front of the boat.

Dido

A test termékei okozzák
végzetét. Egy köpésünk
megölne bennünket, de mi
a tüzünktől halunk meg.
Azt mondom, amit mondani akarok,
s a szavak fölöslegesek, lángjuk is vele viselős.
Így hát meglop a tökéletesség.

A jódosüveg a teremben ült,
és kinn, ahol útinép nyüzsgött, a parkon túl,
kajszibarack és bíbor felhők voltak
s vérünk lefolyt a krémszín
nagykövetség rácsozatán.
Odabenn a St. Louis Blues szólt, hanglemezről.

 
A félkegyelmű

Ó, ez a dühödt, közönyös világ mennyire
nem tud rólam! Azok a sziklák, azok a házak
nem ismerik a húsom érintését, s egyetlenegy
fa sincs, amelynek árnya megkedvelt volna jóbarátként.
Én már bejártam a széles világot.
Semmilyen ismerős, semmilyen kedves állat
nem jött, nem nyomta kezemhez az orrát.
Semmi lány nem fogadta az arcom csókkal.

Egyszer mégis, amidőn Gibraltárból
Cape Horn felé hajóztam,
láttam néhány kedves matrózt az átkelésnél,
s ahogy küszködtünk, hogy mentsük a süllyedő hajót,
úgy tűnt, a hullámok is kedvesek, s a hang is,
amit a zuhatag nekicsapott a hajófalnak.