Aligizakis, Manolis: Teher (Burden in Hungarian)

He put his bag on the floor
lied next to me
he raised one leg and
leaned it against the wall
as though to leave on it
a fleshy mark
a faint human trace
the other leg was resting
on the cool cement

suddenly as though he remembered
something very important

he got up
walked to the table
leaned down and smelt
the last bloomed rose
then he let a sigh float
in the darkened room
as though to release
burden of his last breath
and without any word
he collapsed on cool cement

Táskáját földre helyezte
mellém fektette
egyik lábát megemelte és
falnak támasztotta
mintha azon húsos jelet
szeretett volna hagyni
egy halovány emberi nyomot
másik lába hideg
betonon pihent

hirtelen mintha eszébe jutott volna
valami nagyon fontos

felegyenesedett
asztalhoz lépett
lehajolt és megszagolta
az utolsó feslett rózsát
majd sötét szobában
sóhaját úszni hagyta
mintha kioldotta volna
végső leheletének terhét
és hideg betonon
szótlanul omlott össze