Ritsos, Jannis: Pók (Η αράχνη in Hungarian)

Κάποτε, μιὰ τυχαία κι ἐντελῶς ἀσήμαντη λέξη
προσδίδει μιὰ ἀπροσδόκητη σημασία στὸ ποίημα,
ὅπως π.χ. στὸ ἐγκαταλειμμένο ὑπόγειο, ὅπου
κανεὶς δὲν κατεβαίνει ἀπὸ καιρό, τὸ μεγάλο, ἄδειο κιοῦπι.
στὸ σκοτεινό του χεῖλος περπατάει χωρὶς νόημα μιὰ ἀράχνη,
(χωρὶς νόημα γιὰ σένα, μὰ ἴσως ὄχι γιὰ κείνην).

Olykor egy teljesen jelentéktelen, odavetett szó      
oly váratlan jelentőséget adhat a költeménynek -    
mint ahogy ebben az elhagyatott pincében, ahová   
réges-régóta nem ment le már senki, a nagy üres agyagkorsók       
sötét peremén ez a pók mászkál értelmetlenül -       
(neked értelmetlenül - de hátha őneki nem).