Kavafis, Konstantinos: Τέμεθος, Αντιοχεύς•

400 μ.X.

Στίχοι του νέου Τεμέθου   του ερωτοπαθούς.
Με τίτλον «Ο Εμονίδης»—   του Aντιόχου Επιφανούς
ο προσφιλής εταίρος·   ένας περικαλλής
νέος εκ Σαμοσάτων.   Μα αν έγιναν οι στίχοι
θερμοί, συγκινημένοι   είναι που ο Εμονίδης
(από την παλαιάν   εκείνην εποχή·
το εκατόν τριάντα επτά   της βασιλείας Ελλήνων!—
ίσως και λίγο πριν)   στο ποίημα ετέθη
ως όνομα ψιλόν·   ευάρμοστον εν τούτοις.
Μια αγάπη του Τεμέθου   το ποίημα εκφράζει,
ωραίαν κι αξίαν αυτού.   Εμείς οι μυημένοι
οι φίλοι του οι στενοί·    εμείς οι μυημένοι
γνωρίζουμε για ποιόνα   εγράφησαν οι στίχοι.
Οι ανίδεοι Aντιοχείς   διαβάζουν, Εμονίδην.

Kr. u. 400.

E verset a kéjsóvár   ifjú, Temethosz írta.
A címe: „Emonídész" -   Antiokhosz Epiphanész
legkedvesebb kegyeltje   volt ő, szamoszatéi
ritka szépségű ifjú.   Ám a vers csak azért lett
ily izzó és megejtő,   mert ez az Emonídész
(ama hajdani korból,   a nagy Görög Királyság
százharminchetedik   évéből, hogyha nem még
valamivel előbbről)   csupáncsak puszta névként
került bele a versbe,   ha jól bele is illik.
E vers Temethosz egy szép,   s hozzá mindenben illő
szerelmét mondja el.   Mi, a beavatottak,
benső barátai,   mi, a beavatottak,
tudjuk, kiről íródott.   De Antiokheiában
mindenki Emonídészt   olvas csak, mit se sejtve.

 
Antiokhosz Epiphanész - IV. Antiokhosz Epiphanész, i e. 175-től Szíria uralkodója.
a Nagy Görög Birodalom százharminchetedik évéből - i. e. 185-ből. A Szeleukida birodalomban 312-től kezdték az időszámítást.