Zeusz nagy bánatban van, Patroklosz megölte
Szarpédónt; és az akhájokkal együtt
most lendül támadásba Menoitiadész,
hogy testét elragadja s meggyalázza.
De ezt már Zeusz sem engedheti meg.
Szeretett kedves egy fiát - ha veszni
hagyta is; a Törvény kívánta -
legalább holtában megtiszteli.
És máris küldi Phoiboszt a völgybe,
hogy vegye gondjába a tetemet.
Bús tisztelettel felemeli Phoibosz
a hős testét, s a folyóhoz viszi.
Lemossa róla a vért és a mocskot,
beköti borzalmas sebeit, egy se
látsszon rajta többé; ambrózia-
illattal hinti be, s tündökletes
olümposzi ruhákat ad reá.
Bőrét fehéríti, s gyöngy-fésüvel
szedi rendbe koromsötét haját.
Szép tagjait kinyújtja és eligazítja.
Most, akár egy ifjú kocsihajtó király
- úgy huszonöt, huszonhat év körül -,
ki megpihen, miután egy híres
versenyen elnyerte a díjat,
színarany kocsiján, villámsebes lovakkal.
Midőn így betöltötte küldetését,
Két testvérét hívta Phoibosz, az Álmot
és a Halált, és meghagyta nekik, hogy
vigyék a testet Lűkia gazdag tájaira.
És e gazdag táj, ama Lűkia felé
a két testvér így útra kelt,
az Álom és a Halál, s odaérve
a királyi ház kapuja elé,
átadták ott a dicső tetemet,
majd visszatértek egyéb gondjukhoz, bajukhoz.
S ahogy átvették ott a házban, már meg is
kezdődött, gyászmenettel, siratókkal és
szent krátérokból csorrant italáldozattal,
s mindennel, ami illik, a bús temetés;
majd aztán eljöttek a városból a legjobb
munkások, hírneves kőfaragók,
és elkészítették a sírt s az oszlopot.
Forrása: Homérosz, Iliász 16, 663-683.
.jpg)
