Kavafis, Konstantinos: A művészetbe (Εκόμισα εις την Τέχνη in Hungarian)

Κάθομαι και ρεμβάζω. Επιθυμίες κ’ αισθήσεις
εκόμισα εις την Τέχνην - κάτι μισοειδωμένα,
πρόσωπα ή γραμμές ερώτων ατελών
κάτι αβέβαιες μνήμες. Aς αφεθώ σ’ αυτήν.
Ξέρει να σχηματίσει Μορφήν της Καλλονής·
σχεδόν ανεπαισθήτως τον βίον συμπληρούσα,
συνδυάζουσα εντυπώσεις, συνδυάζουσα τες μέρες.

Itt ülök álmodozva. Én érzést és sóvárgást
vittem a művészetbe - valamiféle félig-
látott vonalat, arcot, nem-teljesült szerelmek
kósza emlékeit. Hadd bízom hát magam rá.
A művészet kivési a Szépség tiszta arcát,
és szinte észrevétlen kitölti életünket,
az élményeket és a napokat egybefűzve.