Vogel, Alois: Őszi kikericsek (Herbstzeitlosen in Hungarian)

Es regnet Wehmut
Vor den Fenstern der kürzeren
Tage schwankt der Vorhang
Freunde woben

Silber in das Violett der Stunden
Frauen stickten seltsame
Muster in die gemähten
Wiesen bis eines Nachts die samtenen
Kelche platzten und der
Nebel die Senken bedeckte

Nun regnet es Wehmut
Eingehüllt in den Mantel der
Kirschblütenjahre rinnt eine
Totentafel vorbei

Esik mélabúsan
az ablakok előtt
napok röviddé változnak
a függöny barátok szőtte

ezüst ibolyakék órák
asszonyok hímezte különös
minták a lekaszált rétek
egy éjjel bársony kelyhek
pattannak és befed
a leszálló köd

hát csak esik mélabú
köpenybe burkolódzva
a cseresznyevirágok éve
gyászt jelentve fut el