This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Trakl, Georg: Passió (Passion in Hungarian)

Portre of Trakl, Georg
Portre of Erdélyi Z. János

Back to the translator

Passion (German)

3. Fassung

 

Wenn Orpheus silbern die Laute rührt,

Beklagend ein Totes im Abendgarten,

Wer bist du Ruhendes unter hohen Bäumen?

Es rauscht die Klage das herbstliche Rohr,

Der blaue Teich,

Hinsterbend unter grünenden Bäumen

Und folgend dem Schatten der Schwester;

Dunkle Liebe

Eines wilden Geschlechts,

Dem auf goldenen Rädern der Tag davonrauscht.

Stille Nacht.

 

Unter finsteren Tannen

Mischten zwei Wölfe ihr Blut

In steinerner Umarmung; ein Goldnes

Verlor sich die Wolke über dem Steg,

Geduld und Schweigen der Kindheit.

Wieder begegnet der zarte Leichnam

Am Tritonsteich

Schlummernd in seinem hyazinthenen Haar.

Daß endlich zerbräche das kühle Haupt!

 

Denn immer folgt, ein blaues Wild,

Ein Äugendes unter dämmernden Bäumen,

Dieser dunkleren Pfaden

Wachend und bewegt von nächtigem Wohllaut,

Sanftem Wahnsinn;

Oder es tönte dunkler Verzückung

Voll das Saitenspiel

Zu den kühlen Füßen der Büßerin

In der steinernen Stadt.



Uploaded byBenő Eszter
Source of the quotationhttp://www.textlog.de

Passió (Hungarian)

3. változat

 

Ha ezüst Orpheus holt-sirató

lantjához ér az esti kertben,

ki vagy te, nyugovó, magas fák alatt?

Zúgatja panaszát az őszi nád,

kéklő tó,

halódva zöldellő fák alatt

s a nővér árnyát követve;

egy vad nem

sötét szerelme,

melytől a nappal arany keréken elsuhan.

Csöndes éj.

 

Sötét fenyők alatt

kő-ölelésben két farkas

keverte össze vérét; a palló fölött

elveszett a felhő aranya,

a gyermekkor türelme, csöndje.

Szembe jön újra a szelíd holttest

a Triton-tónál

jácint-hajában szunnyadón.

Csak széttörne végre a hűvös fő!

 

Mert leskelő kék vad követi egyre

e komorabb utakat

derengő fák alatt,

ébreszti-hajtja sötét összhang,

szelíd téboly;

vagy sötét révülettel teli

húrzene szól

a vezeklő nő hűs lábainál

a kővé vált városban.



Uploaded byBenő Eszter
Source of the quotationhttp://blog.xfree.hu

minimap