Toller, Ernst: Fecskék könyve 29. (Das Schwalbenbuch 29. in Hungarian)

29.
Drohte Gefahr, klagen würde die Schwälbin
Mit schrillem Pfeifen
Den Winden ihre dumpfe Angst.
Vom Fenster zum Nest, vom Nest zum Fenster
Fliegt sie gelassen.
Im Neste hocken,
Eins sich kauernd ans andere,
Die Jungen.
Über den Nestrand
Lugen die Köpfe,
Beugen sich vor, ducken zurück,
Wiegen sich rhythmisch
Im Takte mütterlichen Flugs.
Streichen der Schwälbin Flügel
Das wärmende Nest,
Recken sie schreiende Schnäbel,
Zärtlicher Wartung gewöhnt.
Aber gleich in ernstem Besinnen
Verstummen sie,
Und in kindlichen Augen wird wach
Ein seltsames Leuchten.

Lockende Laute zwitschert die Schwälbin,
Verweilend.

O köstliches Wunder!
Krabbelt ein Junges hervor,
Spreitet die winzigen Flügel ...
Erhebt sich ...
Fliegt,
Fliegt
Schwankend und dennoch voll Anmut,
Leiht seiner Angst
Die zierliche Geste edler Gesittung,
Setzt sich, klopfenden Herzens,
Neben die glückliche Mutter.

Mit Lob und leckeren Bissen
Verwöhnen die Eltern
Das mutige Junge.

Die im Neste
Erheben Geschimpf und Geschelt.

29.
A fenyegető veszélyt jelzi anyjuk
Élesen  csirregve
Nyomasztó félelme lehét.
Az ablaktól fészekig, fészektől az ablakig
Űzi repülni őt.
Kuporog a fészekben az egyik,
Kuporog a másik,
A fiúk.
A fészek pereme fölött
Kandikál fejük,
Előre-hátra,
Ritmikusan követve
Az anyai repülés ütemét.
Száll az anya szárnya
A meleg fészekből kinyújtott,
Visító csőrük várja,
Gyengéd gondoskodásra.
De most szempillantás alatt
Elcsendesednek,
A gyermeki szemekben éberré válik
Egy furcsa fény.

Az anya csábító hangon hívja
Magához őket.

Ó, kész csoda!
Az egyik fiú előmászik,
Kiterjeszti apró szárnyát ...
Emelkedik ...
Repül,
Repül
Bizonytalan, mégis bájteli,
A benne lévő félsztől
A kecses gesztus nemesen kifinomult,
Leül, dobogó szívvel,
Boldog anyja mellé.

Dicséret és ínyencfalat
A szülői kényeztetés
A bátor fiúnak.

A fészekben maradónak
Gúny és szidás.