Tieck, Ludwig: Sehnsucht

Warum Schmachten?

Warum Sehnen?

Alle Thränen

Ach! sie trachten

Weit nach Ferne,

Wo sie wähnen

Schönre Sterne.

Leise Lüfte

Wehen linde,

Durch die Klüfte

Blumendüfte,

Gesang im Winde.

Geisterscherzen,

Leichte Herzen!

Ach! ach! wie sehnt sich für und für

O fremdes Land, mein Herz nach dir!

Werd' ich nie dir näher kommen,

Da mein Sinn so zu dir steht?

Kömmt kein Schifflein angeschwommen,

Das dann unter Segel geht?

Unentdeckte ferne Lande, -

Ach mich halten ernste Bande,

Nur wenn Träume um mich dämmern,

Seh' ich deine Ufer schimmern,

Seh' von dorther mir was winken, -

Ist es Freund, ist' s Menschgestalt?

Schnell muß alles untersinken,

Rückwärts hält mich die Gewalt. -

Warum Schmachten?

Warum Sehnen?

Alle Thränen

Ach! sie trachetn

Nach der Ferne,

Wo sie wähnen

Schönre Sterne. –

           Mért e vágyak?

           epedések?

           Könny, temérdek,

           ó, ha támad,

           messze áhít,

           hol az ég szebb

           fénye csábít.

           Puha szél leng,

           hint nyugalmat,

           meredélyen

           illat-éden,

           dalfuvallat.

           Szellemcsínyek,

           könnyű szívek.

Ó jaj, hogy áhít szüntelen,

te ismeretlen föld, szivem.

Soha sem jutok tehozzád,

   vágyam bárhogy is hevít!

Tenger nem sodor vitorlát,

   mely fürgén feléd repít?

Szem nem járta messzeségek! -

Rajtam súlyos kötelékek,

csak ha álom száll szememre,

látom partotok derengve.

Mintha egyre hívna onnan -

emberkéz az? jóbarát?

El kell tűnjön képe nyomban,

rút erőszak nem bocsát.

           Mért e vágyak?

           epedések?

           Könny, temérdek,

           ó, ha támad,

           messze áhít,

           hol az ég szebb

           fénye csábít.