Theobaldy, Jürgen: Vers a konyhafrontról (Gedicht von der Küchenfront in Hungarian)

Ich öffne den Kühlschrank, blicke
hinein, er ist kalt und leer!
Er in kalt und leer, und sein Weiß
erinnert mich an nordische Landschaften
voll Schnee und verschont, weil dort
nichts Brauchbares wächst.
Wenn die Preise weiter steigen, wird es
auch hier überall schnesen.
Wir werden eine Eiszeit der Preise haben
eine Landschaft mit leeren Kühlschranken.
Wir werden kälter werden, noch kälter.
 
Was wir essen wird nicht in der Küche
entschieden, auch nicht int Kühlschrank.
Vielleicht ist das ein kluger Gedanke
- entscheide dich, Leser! - vielleicht
hilft er mir durch dieses Gedicht.
Doch im Augenblick und erst recht morgen
würde ich lieber die Pfanne
für ein Schnitzel riechen, wäre mir nicht
das Blut in den Adern gefroren als
die Metzgerfrau den Preis nannte.

Kinyitom a hűtőszekrényt, csak
bepillantok, hideg és üres!
Hideg és üres, és fehérsége
északi tájakra emlékeztet,
mind hófödte és ép, mert ott
nem terem semmi használható.
Ha tovább szöknek az árak, itt
is mindenütt havazni fog.
Eljön az árak jégkorszaka,
üres hűtőszekrényekkel teli táj.
Hidegebbek leszünk, még hidegebbek.
 
Hogy mit eszünk, nem a konyhában
dől el, nem is a hűtőszekrényben.
Ez talán okos gondolat, ez
- dönts, olvasó! - talán
végigsegít ezen a versen.
Persze, most épp és főleg holnap reggel,
inkább a serpenyőt készíteném elő
egy jó kis rántott szelethez, ha
nem fagyott volna meg ereimben a vér,
ahogy a hentesné közölte az árát!