In der Nacht (German)
Endlich bist du aufgeduchtet, Nacht, gleich einer dunkeln Rose, Und es darf mein Haupt sich schlummernd Tauchen in den Blumenoden. Büsche, Lüfte, Wälder, Berge, Steine, Schatten, Thäler, Wolken, Sind zu Einer Blume Blättern All’ zusammen nun geflossen. Meine Lippen können ruhen An dem duft’gen dunkeln Schooße, Meine Seele kann nun trinken Aus dem tiefen, tiefen Bronnen. Meine Augen dürfen baden In den lichtlos warmen Wogen, Findend in den dunkeln Fluthen Eine tiefe goldne Sonne. Alles, alles kann ich fühlen Was im Arm der Erde wohnet, Wenn ich so mein Antlitz drücke In die nächt’ge Blumenkrone, Und im Grund des Kelches Dämmern Seh den Stern von lichtem Golde. Jetzo fühl’ ich’s, wie ich habe, O Arsina, dich du hohe, Fühle, was es ist verirren Sich in deiner Zauberlocken, Und in deiner Schönheit Wirbel Scheiternd seyn hinabgeworfen. Was am Tage sich die Tage Einzeln von der Erde borgen, Saugt mein Herz in einem Tranke In sich, Nacht! in dir verloren; Und stets sieht es dich, Arsina, Kelch, in den die Welt zerschmolzen. Du bist’s, die ich jetzo küsse, Dunkle Nacht in deiner Rose! Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | https://books.google.hu/books |
|
|
Éjjel (Hungarian)
Végre illatod a légbe száll föl, éjfekete rózsa, s fejem virágleheletben merülhet el álmodozva. Bokrok, szellők, bércek, erdők, kő, árnyék, felhő s hegyoldal, valamennyi összefolyt már egyetlen virágsziromban. A sötét, illatos ölben ajkam végre megnyugodhat, feneketlen kút vizéből lelkem végre szomját oltja. Szemem párja megfürödhet forró, fénytelen habokban, s a sötétlő áradatban mintha arany nap ragyogna. Érzek mindent, mi a földnek ölelésében lakozhat, hogyha rásimul az arcom az éji virágsziromra, s derengését a kehelyben látom arany csillagoknak. Ó, Arsina, te magasztos, érzem ezt, míg birtokollak. Érzem, hogy mi tévedett el bűvös-bájos hajzatodban, s mi futott zátonyra, bájad örvénylő sodrába dobva. Mit a földtől kölcsönözni külön kell a nappaloknak, szívem azt egy kortyban issza benned, éj, beléd omolva; s egyre lát, Arsina, téged. A kehely, hol egybeolvad a világ, te vagy, sötét éj, kit rózsádban csókolok ma!
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | K. L. |
|
|