This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Schütz, Wilhelm von: In der Nacht

Portre of Schütz, Wilhelm von

In der Nacht (German)

Endlich bist du aufgeduchtet,
Nacht, gleich einer dunkeln Rose,
Und es darf mein Haupt sich schlummernd
Tauchen in den Blumenoden.
Büsche, Lüfte, Wälder, Berge,
Steine, Schatten, Thäler, Wolken,
Sind zu Einer Blume Blättern
All’ zusammen nun geflossen.
Meine Lippen können ruhen
An dem duft’gen dunkeln Schooße,
Meine Seele kann nun trinken
Aus dem tiefen, tiefen Bronnen.
Meine Augen dürfen baden
In den lichtlos warmen Wogen,
Findend in den dunkeln Fluthen
Eine tiefe goldne Sonne.
Alles, alles kann ich fühlen
Was im Arm der Erde wohnet,
Wenn ich so mein Antlitz drücke
In die nächt’ge Blumenkrone,
Und im Grund des Kelches Dämmern
Seh den Stern von lichtem Golde.
Jetzo fühl’ ich’s, wie ich habe,
O Arsina, dich du hohe,
Fühle, was es ist verirren
Sich in deiner Zauberlocken,
Und in deiner Schönheit Wirbel
Scheiternd seyn hinabgeworfen.
Was am Tage sich die Tage
Einzeln von der Erde borgen,
Saugt mein Herz in einem Tranke
In sich, Nacht! in dir verloren;
Und stets sieht es dich, Arsina,
Kelch, in den die Welt zerschmolzen.
Du bist’s, die ich jetzo küsse,
Dunkle Nacht in deiner Rose! 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttps://books.google.hu/books

Éjjel (Hungarian)

Végre illatod a légbe
száll föl, éjfekete rózsa,
s fejem virágleheletben
merülhet el álmodozva.
Bokrok, szellők, bércek, erdők,
kő, árnyék, felhő s hegyoldal,
valamennyi összefolyt már
egyetlen virágsziromban.
A sötét, illatos ölben
ajkam végre megnyugodhat,
feneketlen kút vizéből
lelkem végre szomját oltja.
Szemem párja megfürödhet
forró, fénytelen habokban,
s a sötétlő áradatban
mintha arany nap ragyogna.
Érzek mindent, mi a földnek
ölelésében lakozhat,
hogyha rásimul az arcom
az éji virágsziromra,
s derengését a kehelyben
látom arany csillagoknak.
Ó, Arsina, te magasztos,
érzem ezt, míg birtokollak.
Érzem, hogy mi tévedett el
bűvös-bájos hajzatodban,
s mi futott zátonyra, bájad
örvénylő sodrába dobva.
Mit a földtől kölcsönözni
külön kell a nappaloknak,
szívem azt egy kortyban issza
benned, éj, beléd omolva;
s egyre lát, Arsina, téged.
A kehely, hol egybeolvad
a világ, te vagy, sötét éj,
kit rózsádban csókolok ma!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationK. L.

minimap