Ringelnatz, Joachim: Melankólia (Melancholie in Hungarian)

Von weit her Hundebellen

Klingt durch die nächtliche Ruh.

Es spülen die schwarzen Wellen

Mein Boot dem Ufer zu.

Die blauen Berge der Ferne

Winken am Himmelssaum.

Auf in den Lichtbann der Sterne

Trägt mich ein Traum.

Stumm ziehen wilde Schwäne

Über das Wasser hin.

Mir kommt eine müde Träne.

Ich weiss nicht, warum ich so bin.

Elvétve felugató kutyák

Az éjszakai nyugalom hangjai.

Fekete hullámok sodorják

csónakom a partra ki.

Kék hegyek a távolban

Integet az égboltozat.

Bű és varázs a csillagokban

Egy álmot elhozhat.

Vad hattyúk néma csendben

Siklanak a víz szinén.

Fáradt könnycsepp szememben

Nem tudom, miért vagyok ilyen én.