Rinck, Monika: utolsó nap délen (der letzte tag im süden in Hungarian)

wir werden dir ein mittel spritzen
an diese bank im ferienhaus fixiert
sieh mal hier, wie deine stirne leuchtet
o - der schläfen glanz im stillen
widerschein des weißen lampenschirms
wie schön du bist, wie gut und
unvermutet ist das licht
durch deine adern läuft ein schimmer
und in der dunklen kammer nistet
radium - deine kleine grüne angst.

überall, bei allen anderen, regen sich visionen
doch nicht bei dir. bei dir ist alles
klar und scharf zu sehn, die ettiketten, die kakteen.
alles da im broken glass der letzten nacht
die figurinen des begehrens, die zarten schäume
hier hat der liebe herrgott selbst mit seiner zunge
dir die deinige gelöst, du sprichst, wie schön
vom pharmakon, vom wedeln der platanen
und vor der türe stehn sie schon,
die schuhe die wir haben,
die säcke mit dem müll und der passat.

egy eszközt fröccsentünk neked
ide erre a nyaralóhoz erősített padra
nézz csak ide, miként fénylik homlokod
ó – halántékod fehér lámpaernyő
titokzatos visszfényében tündököl
mily szép vagy, mily jó és
váratlan e fény
ereiden csillogás suhan át
sötétkamrában rádium
fészkel – apró zöld félelmeid.

mindenhol, mindenki másnál, látomások
mozdulnak de nem nálad, nálad minden
tisztán és élesen kivehető, címkék, kaktuszok.
elmúlt éj sóvárgásának nőalakjai finom habok
törött üvegben pihen minden
nyelvével szeretett jóisten itt most egyedül
oldotta meg nyelved, beszélsz, ej de szépen,
hatóanyagról, platánok ide-oda mozgásáról
és ajtó előtt már kinn áll
használt cipőink készlete,
hulladékzsákok szeméttel és passzátszéllel.