Rilke, Rainer Maria: Emlékszel? a hulló csillagok (Weißt Du noch: fallende Sterne in Hungarian)

Weißt Du noch: fallende Sterne, die

quer wie Pferde durch die Himmel sprangen

über plötzlich hingehaltne Stangen

unsrer Wünsche - hatten wir so viele? -

denn es sprangen Sterne, ungezählt;

fast ein jeder Aufblick war vermählt

mit dem raschen Wagnis ihrer Spiele,

und das Herz empfand sich als ein Ganzes

unter diesen Trümmern ihres Glanzes

und war heil, als überstünd es sie!

Emlékszel? a hulló csillagok,

lovakként szökkentek ferde átlón

át az égen s hirtelen palánkon:

vágyainkon! - ennyin? - mert tömérdek

csillag szökkent, szinte már szemünk

villanására, oly egy lett velünk

nyaktörése mind e vakmerésnek,

és a szív, fény-roncsaik tövében

önmagára érzett: - és egészben!

mintha több lehetne, mint azok!