Rilke, Rainer Maria: Mint aki nem tud élete egéről… (Unwissend vor dem Himmel meines Lebens in Hungarian)

Unwissend vor dem Himmel meines Lebens,

anstaunend steh ich. O die großen Sterne.

Aufgehendes und Niederstieg. Wie still.

Als wär ich nicht. Nehm ich denn Teil? Entriet ich

dem reinen Einfluss? Wechselt Flut und Ebbe

in meinem Blut nach dieser Ordnung? Abtun

will ich die Wünsche, jeden andern Anschluss,

mein Herz gewöhnen an sein Fernstes. Besser

es lebt im Schrecken seiner Sterne, als

zum Schein beschützt, von einer Näh beschwichtigt.

Mint aki nem tud élete egéről,

bámulva állok. A nagy csillagok!

E feljövés-hanyatlás. És a csöndje.

Mintha nem lennék. S mi részem van? a

tiszta hatásból? Vérem árapálya

e rendre jár? Elhagynám vágyaim,

minden más kapcsolódást, szívemet

legmesszibbjéhez szoktatnám. Hadd éljen

inkább csillagait rettegve, mint így:

színleg védve, közelséggel csitítva.