This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Rilke, Rainer Maria: Die Sonette an Orpheus II 13

Portre of Rilke, Rainer Maria

Die Sonette an Orpheus II 13 (German)

Sei allem Abschied voran, als wäre er hinter

dir, wie der Winter, der eben geht.

Denn unter Wintern ist einer so endlich Winter,

daß, überwinternd, Dein Herz überhaupt widersteht.

 

Sei immer tot in Eurydike –, singender steige,

preisender steige zurück in den reinen Bezug.

Hier, unter Schwindenden, sei, im Reiche der Neige,

sei ein klingendes Glas, das sich im Klang schon zerschlug.

 

Sei – und wisse zugleich des Nicht-Seins Bedingung,

den unendlichen Grund deiner innigen Schwingung,

daß du sie völlig vollziehst dieses einzige Mal.

 

Zu dem gebrauchten sowohl, wie zum dumpfen und stummen

Vorrat der vollen Natur, den unsäglichen Summen,

zähle dich jubelnd hinzu und vernichte die Zahl.



Uploaded byBenő Eszter
Source of the quotationhttp://gutenberg.spiegel.de

Szonettek Orpheuszhoz II. 13 (Hungarian)

Mindig előzd meg a búcsút, mintha a multad

volna, akár ez a tél, mely messze-siet.

Mert jöhet egy tél s végtelen télbe borulhat,

mindent áttelel és túléli majd a szived.

 

Légy Eurürikébe-halott, bukj zengve a mélybe

s szállj föl a dallal, a dicsérettel - örök

légy a tünők közt, légy a mulás menedéke,

tiszta üveg, mely cseng, bár maga összetörött.

 

Légy, s ne feledd, hogy a nemlét is mire késztet

lendületednek végokaként, hiszen érzed:

egyszeri ez, csak itt lehet messzire szállnod.

 

Annyira gazdag a Természet s még rejtve világa,

számold e végtelen összegek néma sorába

ujjongva önmagad és töröld el a számot.



Uploaded byBenő Eszter
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

minimap